Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
3167 Egy témát a hátralévő időmben még érinteni akarok, mégpedig a nyugdíjemelés kérdését. Ilyen javaslat meg is fogalmazódik: 19 százalékkal szerepel a nyugdíjemelés. Meggyőződésünk azonban, hogy annak legalább 22 százaléknak kell lenni, annál is inkább, mert a becsült nettó bérnövekmény is ekörül várható ebben az esztendőben, és ha ez így van, akkor ez törvényi kötelezettség, nem pedig jó szán dék kérdése. Azzal a bizonyos, nagyon helyesen eldöntött özvegyinyugdíjkiegészítéssel kapcsolatban, ami állítólag 2,5 százalékot tesz ki, szeretném hangsúlyozni, hogy az nem érintheti a nyugdíjasnak azt az egyéni érdekeltségét, hogy személyileg jogosult i lyen természetű nyugdíjemelésre, és nem a nyugdíjasok közössége jogosult ilyen irányú nyugdíjemelésre. (12.20) Én tehát úgy gondolom, hogy a nyugdíjasok helyzetét az jellemzi, hogy ha a tervezett '98. évi nyugdíjemelések megtörténnek a várható inflációval mérlegelve, súlyozva, akkor a nyugdíjasok mintegy 1516 százalékkal élnek rosszabbul, mint éltek '94ben. Afféle erkölcsi parancs is lenne ezért növelni és tágítani azt a juttatási százalékot, amelyre a kormány gondolt. Huszonkét százalék, és mennyi lesz a z infláció! Évek óta, tisztelt Ház! Ez is egy sajátos játék, egy megálmodott infláció, ahhoz párosított béremelések, majd az infláció 8, illetve 6 százalékkal is több. Ki számolt '95ben 28 százalékos inflációval a megelőző 18 százalékkal szemben?! Ezek az ok a kérdések, azt hiszem, amelyek majd a részletes vitánál is konkrét javaslati formában elhangzanak. De okunk van nyugtalankodni egy költségvetéstervezési szisztéma felett, s ezt társadalombiztosítási költségvetésnek hívják, s a társadalombiztosítás túl nemes fogalompár ahhoz, hogy ebben a kérdésben a korábbi évek egyszerű, sematikus gyakorlatát vegyük át és ugyanolyan álságos döntések szülessenek, mint a megelőző esztendőkben. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Or szággyűlés! Megadom a szót Pusztai Erzsébet képviselő asszonynak, MDNP; akit Götzinger István képviselő úr követ, az MSZPből. DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ott folytathatom igazából, ahol képviselőtársam a bbahagyta, hiszen magam is három dologról szeretnék beszélni. Az első az, hogy évek óta hogyan készül a társadalombiztosítás költségvetése. A második az itt előttünk lévő, költségvetésben szereplő bizonytalanságoknak csak egy része, hiszen a megadott 20 pe rcben nem lesz módom minden problémára kitérni. Tehát most már valóban évek óta a társadalombiztosítás költségvetésében azt tapasztalhatjuk, hogy a kormány benyújt elénk egy költségvetési tervet, amely jelentősen eltér az önkormányzat által előkészített és kiszámolt költségvetéstől. Elmondja a parlamentnek - csak elmondja, be nem bizonyítja rendszerint! , hogy miért az a jó költségvetés, amit ő mond. Rendszerint lényegesen magasabb számok szerepelnek benne, ami a bevételeket illeti - nem azért, mert járulé kot emel, hanem azért, mert ugyanarra a járulékszintre mindig magasabbat számol ki , és lényegesen alacsonyabb számok szerepelnek benne a kiadási tételeket illetően, mint amit a társadalombiztosítás önkormányzata kiszámolt. Majd ezek után a parlament elfo gadja, elhívén a kormánynak, hogy a Pénzügyminisztérium jobban ért a tervezéshez, mint a társadalombiztosítás önkormányzatai, és utána kiderül, hogy rendre sokkal inkább a társadalombiztosítás önkormányzatainak van igaza, mint éppen a Pénzügyminisztériumna k lett volna. Erre vonatkozólag az utóbbi három év különösen szép példát ad. Éppen most tárgyaltuk a társadalombiztosítás '96. évi zárszámadását, ezen belül különösen az egészségbiztosítás érdemel különös figyelmet. Mert persze a kormány természetesen nem azt teszi, hogy a nyugdíjasok számára a kiadásokat nem tervezi be, hiszen azt tudja, hogy törvényi kötelezettség, előírás, nem teheti meg, hogy kevesebbet ad, mint amennyit mindenféleképpen, így is, úgy is ki lehet fizetni. Túlságosan
