Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott eseti bizottság jelentéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
3146 mennyisége, hozzáférhetősége is nő, és ami a legszomorúbb - többen megfogalmazták itt , hogy egyre fiatalabb korba n éri el a fiatalokat. De ami az igazán drámai változást, ami egy földcsuszamlásszerű változást hozott az elmúlt években, évtizedben, az az amfetaminszármazékok megjelenése, a sokat emlegetett Speed, a diszkódrogok, és így tovább. Ez az, ami testközelbe ho zza minden gyerek számára, minden szülő számára a kábítószer problémáját. Nincs ma olyan magyar polgár, aki ezt a tévéadást, közvetítést nézi, aki ebben a teremben ül, akit ne fenyegetne az a veszély, hogy a gyerekét, az unokáját holnap, holnapután, ma es te vagy hétvégén, szombat este megkínálják egy ilyen alig 500 vagy 800 forintba kerülő tablettával. Tehát itt van, a nyakunkon van, és mi felkészületlenek vagyunk erre a problémára érzelmileg, emberileg, még a jogi szabályozás tekintetében is. Ez az, amire nem készültünk, és ez az, ami elsodorhatja mindazt, amit eddig felépítettünk a kábítószer elleni küzdelem kapcsán. Az idő rövidsége miatt nézzük a legfontosabb kulcsproblémákat! Mire kell törekednünk itt, a számos szereplő közepette? Hiszen mindenki fonto snak tartja a kábítószer elleni küzdelmet, mindenki úgy gondolja, hogy tarthatatlan az a kiszolgáltatottság, amibe a gyermekeink vagy a fiataljaink kerültek. Ennek érdekében közpénzt, költségvetési pénzt, adóforintokat kell felhasználni - joggal kérhetik e zt - arra, hogy ellenálljunk ennek, hogy a védelmünket, a segítségnyújtást ki tudjuk alakítani. És itt bizony igaza van annak, aki megfogalmazza: maga a szakma megosztott, maga a szakma éli át a mindennapjaiban azt, hogy a működéséhez szükséges forrásokkal nem rendelkezik, hogy szűkösek, megalázó módon szűkösek azok a források, amelyekből akár a prevenciónak, a megelőzésnek, akár az egészségügynek, a gyógyításnak, akár az ártalomenyhítésnek dolgoznia kellene. Mindegyik - ezt a rossz politikai kifejezést has ználva - nyomul a közpénzek megszerzése érdekében, és felborítja azt az egyensúlyt, amire viszont nekünk itt, ebben a Házban törekednünk kell, mert a kábítószer visszaszorítása csak akkor lehetséges, ha ezt a kényes egyensúlyt az érintett területek között meg tudjuk őrizni. (A jegyzői széket dr. Trombitás Zoltán foglalja el.) Azt tartom mind a jelentés, mind pedig az országgyűlési határozati javaslat legfontosabb üzenetének, egyensúlyt kell alkotnia a drog megelőzésével foglalkozó hivataloknak, döntéshozóknak a megelőzés, a kínálatcsökkentés, a keresletcsökkentés, az ártalomenyhítés területei között. Ez az egyensúly ma nincs meg. Ez az egyensúly megbomlott, mert - sok ok miatt - ma a kínálatcsökkentés túlsúlya jellemzi a kábítószer elleni küzdelmet. Nagyon drága mulatság a megelőzés az oktatási rendszeren, a tanárképzésen, a tanártovábbképzésen keresztül, hiszen tömegekről, több százezer diákról és több tízezer pedagógus kiképzéséről van szó, ez a legdrágább. Sokkal "egyszerűbb" rön tgengépet felállítani a határon vagy néhány drogkereső kutyát kiképezni, látványosabb eredményeket tudunk elérni, de biztos vagyok benne, hogy hosszú távon ezt a drágább megoldást, a megelőzést az oktatási rendszeren keresztüli vagy akár a laktanyákban - a fiatalokat ott lehet még tömegében elérni - történő felvilágosítás szolgálja. Nyilván én is elfogult vagyok mint oktatási szakember, és azért tartom ezt a legfontosabbnak. Nem az a cél tehát, hogy egyegy szakmai lobby nyomásának - legyen az akár az oktat ás, akár az egészségügy vagy akár az ártalomenyhítésben részt vevő civil szervezetek képviselete - eleget tegyenek önök, hanem az, hogy azt a kívánatos egyensúlyt, ami ma nincs meg, ami ma hiányzik, megteremtsék. Ez az, amiben csődöt mondott az itt sokat e mlegetett KTB, ez a tárcaközi bizottság, amely nem volt képes ezt megtenni. A bizottság jelentése is, ülései is vizsgálták, hogy miért. Alapvetően azért, mert nem voltak meg az eszközei annak érdekében, hogy azt a kényes és nehéz feladatot, amit a koordiná ció jelent ezen a szerteágazó területen, el tudja végezni. Ezért - érezve az erkölcsi, morális felelősséget - maga látott hozzá a munka elvégzéséhez, maga látott hozzá tanfolyamok szervezéséhez, könyvek megjelentetéséhez, multiplikátorok kiképzéséhez, noha nem ez volt a feladata. Az alapvető feladata az volt, hogy nekünk, a parlamenti képviselőknek, a kormány hivatalnokainak mondja meg, mi a teendő, hogy ne elvégezze, hanem elvégeztesse ezt a feladatot,
