Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 17 (322. szám) - A helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ):
3102 A másik oldalon viszont igaz az a megállapítás is, hogy ahol az önkormányzat képtelen a lakosság számára az alapvető szolgáltatások teljesítésére, ott az önkormányzatiság, az önállóság tartalmát veszíti. Márpedig be kell látnunk, a szűkös pénzügyi lehetőségek mellett - de ezen túl is - a társulások, a közös feladatellátás lehet az a forma, amely biztosítja az olcsóbb, szakszerűbb - én legszívesebben a "hatékonyabb" kifejezést használom - ellátást. A mai ember élettere már több tel epülésre terjed ki, ezért a feladatok ellátását is mindinkább térségek, társulások fogják ellátni. A bonyolultabb feladatok megoldásához, főleg a kisebb településeken, gyakran nemcsak az anyagiak hiányoznak. Sokszor nincs meg a kellően képzett, magasan kva lifikált, esetleg kellően szakosodott szakember sem. Az ügyek nehézségi foka független az előfordulási gyakoriságtól. A szakirodalom ezt elégtelen közigazgatási erőnek nevezi. Ezért szükséges a társulásokat törvényben is ösztönözni. Azt azonban, hogy szakm ailag mely társulások kívánatosak, ágazati törvényekben lehet és kell szabályoznunk. Az ösztönzéshez a forrásokat viszont a mindenkori költségvetésnek kell biztosítania, hiszen jó, jó a törvényi biztatás, de nem árt ezt a biztatást pénzre váltani. A társul ási törvény tehát egy kerettörvény, amelyet tartalommal más törvények és az önkormányzatok töltenek meg. A fentiek miatt nem értek egyet a Fidesz vezérszónokának álláspontjával. Beszédében azt kifogásolta, hogy különböző ágazati törvényekben kerülnek megfo galmazásra az önkormányzatok működését érintő kérdések. Az önkormányzatok működésükről továbbra is teljesen szabadon döntenek. Azt azonban szerintem szakmai törvényekben helyes megfogalmazni, hogy mely társulások és milyen módon támogatandók plusz eszközök kel. A társulások az elmúlt két évben nem terjedtek el kellő mértékben, ennek egyik fő okai a korábbi rossz tapasztalatok voltak éppen a kötelezően létrehozott közös tanácsok működése kapcsán. Ezért elkerülhetetlen volt a rosszul begombolt mellény kigombol ása. Mivel ez a kigombolás megtörtént, azt hiszem, itt az ideje az újragombolás ösztönzésének. Milyen módon lehet ezt ösztönözni? A kényszertársulást csak mint elméleti lehetőséget említem, hiszen azt nemcsak az SZDSZ, hanem a többi párt is teljes egészébe n elveti. Az ösztönzés másik formája az anyagi ösztönzés. A forrásokat, mint említettem, a szakmai törvényekben kell meghatározni és a költségvetési törvényben kell biztosítani. Itt szállnék vitába Boross Péter képviselő úrral, aki szerint tulajdonképpen f elesleges a szerződés feltételeit és kellékeit törvényi formában szabályozni, ez kormánykeretben is megtörténhet. A kormány rendeletben csak törvényi felhatalmazás alapján szabályozhat. Bizonyos kötöttségeket a szerződéseknél tartalmaz ez a tervezet, de ez eket a kereteket az önkormányzatok önként vállalják. Bár bizonyos kérdéseket kétségtelenül szabályoz a tervezet, de az együttműködés egyéb formáit nem tiltja. Mindent szabad, amit törvény nem tilt. A jelenleg működő társulások közül viszonylag elterjedt a hatósági igazgatási társulás. A kívánatosnál lényegesen kevesebb a körjegyzőség és az intézményirányító társulás. Ezeknek a formáknak a számát a mind több oldalról megjelenő plusz források és a tervezetben megfogalmazottak reményeink szerint növelni fogják . A körjegyzőségek száma a fokozottabb támogatás következtében már 1997ben is növekedett. A hatósági igazgatási társulások száma is jelentősen növekedni fog például az építésügyi törvényben meghatározott új társulási forma miatt is. A bejáró normatíva jel entős emelése, vagy az iskolabusztámogatás az intézményirányító társulások számát növeli majd. A legnagyobb arányú növekedés meggyőződésem szerint az egyes közszolgáltatások közös biztosítására vagy meghatározott fejlesztési cél megvalósítására létrejö tt társulások esetében fog bekövetkezni, természetesen nemcsak ezen tervezet elfogadása következtében. Ehhez szintén pénzeszközök is kellenek. Igen fontosnak tartom azokat a pluszforrásokat, amelyeket például a címzett és céltámogatási törvény biztosít a t ársulásban megvalósuló folyékony- és szilárdhulladékkezelési beruházásoknak. Társulásokra ösztönöznek a területfejlesztési törvény, a Foglalkoztatási Alap pályázata, a Phareprogramok vagy a hamarosan megszülető országos és megyei területfejlesztési konce pciók is.
