Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 15 (297. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP):
308 Ha az igazságról beszélünk, akkor lássunk tisztán, és aki esetleg nem figyelt oda, az is értse, hogy miről beszélt a képviselő asszony. (Dr. Kovács Kálmán: Mé gse volt olyan rossz az a kárpótlás!) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Géczi József Alajos képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nagyívű hozzászólásomat a vita későbbi szakaszában kívánom másfél órában elmondani. Most csak egyetlenegy ellentmondást szeretnék megreflektorozni, amit Farkas Gabriella képviselő asszony a beszédében megfogalmazott. Ar ra utal: egyik dolog az, hogy amikor hoznak egy törvényt, akkor mit akarnak, és a másik dolog az, hogy a végén mi lesz belőle. '67ben a reformerek azért hozták meg azt a törvényt, hogy a szövetkezetnek is lehet földtulajdona, mert bizony nagyon féltek a S ztálinféle szövetkezeti felfogástól, amit az akkori állampárt balszárnyán természetesen szintén nagyon sokan támogattak. Ez azt is mondta, hogy a szövetkezetnek azért nem lehet földtulajdona, mert az alacsonyabb rendű, és bele kell hogy simuljon majd az á llami tulajdonba, ami meg már szinte közösségi tulajdon, mert már ott van a kommunizmus. Akkor, a prágai tavasz előtti évben hoztak egy törvényt, ami megakadályozta azt, hogy a magyar mezőgazdaságot államosítsák, mint ahogy azt a bolsevik technika megkövet elte volna. Azt viszont a reformerek valóban nem kalkulálták bele, hogy ezt a kommunizmust bármennyire is reformálgatják, egyszer meg fog bukni. A végén az egészből az jött ki, hogy ennek a negatív oldala, tehát a parasztság földtől való megfosztásának a t örvénye lett valóban ez a törvény. De még egyszer mondom a történelmi hűség kedvéért: a '67es reformerek ezt pontosan a sztálinista agárpolitikával szemben fogalmazták meg. Hogy utána '90ben mi lett ebből, az megint egy másik kérdés. (Dr. Kovács Kálmán: Nosztalgia!) (19.00) Nem nosztalgia! Ez pontosítás, az iskolában való előképzettségünk fitogtatása, ebben igaza van Kovács Kálmán képviselő úrnak. Utolsó mondatként: az viszont valóban úgy van, az én körzetemben nagyon sok gazdaszövetkezet alakul. Ott abba n a pillanatban, ha ötnél többen vannak, felmerül a kérdés, akkor a tagi viszony és a munkához való viszony valahogy azért mégiscsak elválik egymástól. Tehát azért ez egy utópia volt, amit itt képviselő asszony követelt, hogy aki szövetkezeti tag, akkor az mindenét a közös művelésben és a közös hozam reményében áldozza fel. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Farkas Gabriella képviselő asszonynak, Magyar Demokrata Néppárt. DR. FARKAS GAB RIELLA (MDNP) : Köszönöm szépen. Karakas képviselőtársam egy érdekes dolgot adott a számba, amit én nem mondtam. Azt mondja, én azt kifogásolom, hogy miért nem ajánlja fel ingyen közös művelésre a tulajdonos a földjét. Kérem, én ilyet nem mondtam! Én nem vo ltam abban a közegben, amikor ingyen felajánlották a dolgokat. Én azt mondtam, hogy a szövetkezeti tagnak, ha ő valóban az, ami, tulajdonos, akkor joga van eldönteni, hogy együtt tartják a földet, és munkaszövetkezetben, közös művelésben művelik. Ez nem ug yanaz! Nem földfelajánlásról van szó - ilyen nem is igazán jönne az én számra. A "megváltás" mellett egyébként a régmúltnak a kifejezése ez is. A másik pedig, amit Gombos András mondott, hogy én foglalkoztatási kötelezettségről beszéltem. Nem! Én azt mondt am, amit már előbb idéztem is, és hozzátettem: természetesen
