Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 15 (297. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SOLYMOSI JÓZSEF (független): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - FODOR SÁNDOR (MSZP):
307 A harmadik nagyon elgondolkodtató vélemény, amikor azt állította, hogy az önkormányzatok úgyis meg fogják adni a hozzájárulásukat ahhoz, hogy 3 00 hektárnál többet vásároljon a jogi személy. Úgy gondolom, hogy ebben az országban felnőtt emberek vannak, úgy gondolom, hogy a mai önkormányzati rendszer viszonylag rövid idő alatt nagyon felnőtté vált, és igenis felelősségteljes munkát végeznek ezekben az önkormányzatokban, igenis felelős politizálás történik itt, és a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) helyi önkormányzati képviselők képesek arra, hogy megítéljék, a közösségnek hasznos vagy nem hasznos a földtulajdo nszerzés. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Solymosi József képviselő úrnak, független. DR. SOLYMOSI JÓZSEF (független) : Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Képviselőtársak! Farkas Gabriella jó néhány gondol atával egyetértek, viszont azzal nem tudok egyetérteni, amikor nagyon lényeges dolgokat túlzottan leegyszerűsít. Valahogy úgy tűnt, mintha azt mondta volna, vagy azt lehetett érezni, hogy mi a fenéért akarnak ezek a szövetkezetek földet szerezni - ő persze nem így fejezte ki, most egy kicsit túlzok , amikor ott van a tagok tulajdona, vigyék be, és éljenek belőle. Azt hiszem, amikor az előbb azt mondtam, hogy a politikusoknak nem válik hátrányára, ha egy kicsit szélesebb pályán mozognak és a gazdasági élet másmás területét is megismerik, itt tudni kell, hogy a szövetkezetekben döntő többségben ma is a kisegzisztenciák vannak. Tehát ma - és meg kell nézni a földtulajdonviszonyokat a szövetkezeten belül - a szövetkezeti tagok több mint 50 százalékának egy hek tár földterülete van. Az egy hektárt nagyon szívesen összeadják, és valószínűleg ki is jön egy elég szép nagy szám, csak éppen - ahogy Gombos András említette - itt az eltartó képesség nagyon sokat változott az utóbbi időben, és ma megfelelő megélhetést an nyi embernek nemigen tud biztosítani a szövetkezet. Tehát gondoskodni kell arról, hogy ha nem akarja, hogy utcára kerüljenek az emberek, akkor valamilyen formában a helyzeten javítani kellene. Ezért van az, hogy a biztonság, a jövő érdekében azon gondolkod nak, hogy hogyan tudnák egy kicsit stabilabbá tenni ennek a gazdasági egységnek a működését. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Fodor Sándor képviselő úrna k, Magyar Szocialista Párt. FODOR SÁNDOR (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőház! Farkas Gabriella képviselő asszony fejtegette a szövetkezeti földtulajdon és a tagi földtulajdon kérdéskörét, amit valóban a '67. évi törvény intézményesített, de egy le helletnyi csúsztatás belecsúszott az egész megfogalmazásba, ugyanis a megváltás intézményét szintén ez a törvény hozta, de kizárólag azokra vonatkozott, akik öröklés folytán a szövetkezeti tag papától, nagypapától örökölték, és nem lettek, nem váltak a szö vetkezet tagjaivá. A szövetkezeti törvény lehetőséget adott számukra, hogy taggá váljanak. Ha ezt nem tették, akkor valóban - a mai fogalmakkal élve - nevetséges áron megváltották tőlük a földet. (Dr. Kis Zoltán: Nem is volt olyan nevetséges!) Ugyanakkor m aradjunk abban... (Dr. Orosz István: A mostani ötszáz forintnál többet ért!) Így igaz! Viszont a kárpótlási törvény lehetővé tette ezen megváltott földek kárpótlási jegyre való jogosultságát, amely ezer forint névértéken szerepelt, és a licitek során a vil ágban egyedülállóan létrehozta az akkori parlament az úgynevezett negatív licit intézményét: az ezer forintból lett ötszáz forint. És az a meghurcolt és földjétől megszabadított állampolgár pontosan a papától, a nagyapától örökölt területnek a kétszeresét tudta megvásárolni a kárpótlási árverések során.