Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 11 (321. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP):
2932 GDP 1,3 százaléka. Habár Bauer Tamás nem szereti a költségvetés során a GDPhez való viszonyítást, ez a költség azért mégis figyelemre méltó. A kórházakban '95 óta nem emelkedett a gyógyszerek felhasználása, sőt, a felhasznált mennyiség csökke n. Az utóbbi időben már nem is növekszik. Ha minden kórházban bevezetik a gyógyszerlistákat, a protokollokat, a terápiás ajánlásokat, az antibiotikumok felhasználását befolyásoló bizottságokat, akkor még mindig lenne a rendszerben megtakarítás; nem is besz élve a "unit dose" bevezetéséről vagy az egyéni gyógyszerfelhasználást támogató informatikai rendszerek kiépítéséről. Ennek felkarolása az OEP elemi érdeke lenne, hiszen itt egyes becslések szerint minimum 24, mások szerint 810 százalékos megtakarítási l ehetőség van. Ezen rendszer kiépítése 23 év alatt megtérülne. Meg kellene változtatni az úgynevezett különkeretes gyógyszerek finanszírozását, ezt ki kellene venni a parlament hatásköréből. Ebben az esetben felül nyitott kassza kellene, s a szakmára kelle ne bízni; szigorú, nemzetközi normatívák által összeállított bekerülési szabályoknak megfelelően juthatnának be a betegek ebbe a körbe és kapnák meg a szükséges finanszírozást. A gyógyszerkérdésben sem alakult ki egységes koncepció mind a mai napig, hiszen nem tudjuk kezelni a promóciós tevékenységet, amit az igen rámenős gyógyszerügynökök kifejtenek. Igen keményen érvényesíti érdekeit a gyógyszer- és a gyógyszerészlobby, ami megmutatkozik a terítésben, a regisztráció rendezetlen kérdésében, és abban is, h ogy nem tudunk áttérni a hatóanyagpreferálásra a készítménypreferálás helyett. (12.30) Az OEP a kórházak számára is előírhatna egy 600as gyógyszerlistát, meghagyva körülbelül 200250 szabadon választott gyógyszert. A központosított beszerzésről nag y viták folynak ezen a téren is. A járóbeteg oldalon a vényellenőrzést kellene továbbfejleszteni, ez a folyamat már elindult, ezt kellene teljessé tenni, s végre keményen szankcionálni kellene. A tb táppénzkiadásai közel 42 milliárd forintot tesznek ki. It t is tovább kellene folytatni a felülvizsgáló főorvosi rendszer kiépítését, hiszen el kell fogadni végre azt, hogy igen jól megfizetett, magasan képzett szaktekintélyeket kell ezen munkára alkalmazni, akiket mindenki elfogad. Itt is be kell fektetni, ebben a rendszerben is igen könnyen meg lehet takarítani 12 százalékot, ami már 1 milliárd forintot jelentene. Mindenki tudja, hogy több van ebben a rendszerben is, csak következetesebben, eltökéltebben kellene folytatni ezt a tevékenységet és ennek a rendszer nek a kiépítését. Őszintén szólva a táppénz kérdését egyre jobban megoldja az élet, mert a vállalkozóréteg, valamint az a réteg, akinek van munkája, egyre kevesebbet kíván táppénzre menni, de orvosszakmailag ezt a problémát - amely ellentétes a korábbi ten denciával - akkor is kezelni kell. A kormányzat átfogó rokkantnyugdíjkoncepciója most kezd kialakulni, de a kialakítás során az I., II. csoportú rokkantak nyugdíjfedezete átkerült a nyugdíjbiztosításhoz, csak a III. csoport fedezete maradt az egészségbizt osításnál. Az elbírálás, az OOSZI az egészségügyi ágazatnál maradt, így nem érdekeltek a minősítésben, mert a másik ágazathoz tartoznak. Ezt az ellentmondást eseti, független szakértők alkalmazásával, az egész OOSZIstruktúra átalakításával fel lehetne old ani. A nyugdíjreform intézkedései közül még nem világos az átlépők költségvonzata. Valószínűleg itt is alultervezettség van, hasonlóan az özvegyi nyugdíj pontos költségkihatásai sem ismertek. A várható 1,5 százalékos nyugdíjemelés költségkihatása sincs meg a nyugdíjbiztosítás költségei között. Ezek a tételek veszélyeztetik az ágazat nullszaldós költségvetését. Ha összeadjuk a gyógyszer, táppénz, rokkantnyugdíjkiadásokat, ez közel 230 milliárdot tesz ki. Csak 12 százalék megtakarítás már 4 milliárd forin tot jelentene, s ennyit költhetnénk akár kórházkonszolidációra is. Régóta hiányzik a biztosító gazdálkodásából az a szemlélet, hogy a megtakarítást eredményező eljárásokat ő maga finanszírozza, preferálja. Ez mint biztosítónak, elemi érdeke lenne. Hasonló an
