Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 11 (321. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2908 A törvényjavaslat az életkörülmények szempontj ából két alapvető kérdéskörrel foglalkozik, a nyugdíjjal és az egészségüggyel. Az elmúlt hónapok során a nyugdíjreform vitája kapcsán gyakorta hallottuk, hogy Magyarország lakossága elöregedett. Nem kétséges, hogy az abszolút értelemben is súlyos demográfi ai problémákért, valamint a nyugdíjrendszer finanszírozási nehézségeiért itt kell keresnünk a magyarázatot. A 60 éven felüli népesség aránya az össznépességben 1970ben még 17 százalék volt, ez 1990re 18,8 százalékra, '96ra 19,5 százalékra emelkedett. Az t azonban tudni kell, hogy a magyar lakosság elöregedettségének mértéke valamelyest elmarad az európai átlagtól, kéthárom ország kivételével az OECD minden államában magasabb a 65, illetve a 75 évnél idősebb lakosság aránya a népességben, mint nálunk. Ami az idei évet illeti, a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai '97ben az előirányzat szerint alakulnak. A nyugellátásokra fordított összeg 20,521 százalékkal haladja majd meg a tavalyi szintet. Az egyéni ellátásoknak az év elején végrehajtott 19,5 százalékos e melése lehetővé tette a személyi nyugdíjak vásárlóerejének megőrzését. A nyugdíjasok számának változása, az ellátások összetételének módosulása a kiadásokat 11,5 százalékkal növeli. A létszámbővülés ütemének csökkenésében a nyugdíjkorhatáremelés hatása e gyelőre csak szerény mértékben mutatkozik meg. Az 1998. évi nyugdíjkiadások az előirányzat értelmében 765770 milliárd forint között alakulhatnak. Azoknak az ellátása, akiket a hozzátartozói nyugdíj rendszerének átalakítása nem érint, jövő év januárjától 1 9 százalékkal fog emelkedni. A hozzátartozói nyugdíjak új szabályainak hatálybalépésével azok az özvegyek, akik eddig a saját jogú nyugdíjuk mellett kiegészítésben nem, vagy az elhunyt házastársuk ellátásának 20 százalékánál kevesebb mértékben részesültek, a saját jogú nyugdíjuk megemelt összegén túl a jogszerző nyugdíjának 20 százalékára is számíthatnak. Ennek az intézkedésnek a kiadási hatása 1617 milliárd forint, az alap 1997. évi nyugdíjkiadásaira vetítve több mint 2,5 százalék. Tekintve, hogy az orszá gos nettó átlagkereset idén várhatóan 21,5 százalékkal emelkedik, a kormányzat az említett két intézkedéssel az 1997. évi LXXXI. törvény 62. § (1) bekezdésében rögzített kötelezettségének eleget tesz. Amennyiben az idei keresetnövekedés a társadalombiztosí tási költségvetés összeállításakor becsülhető ütemet 1 százalékpontnál nagyobb mértékben meghaladná, a nyugdíjak kiegészítő emelésére 1998 novemberében visszamenőleges hatállyal sor kerülhet. (Dr. Pusztai Erzsébet: Miből?) Ha az eltérés pozitív, de az 1 sz ázalékpontos határon belül marad, akkor a teljes évi különbözetet novemberben egy összegben fizetik ki. Az 1998ra előirányzott nyugdíjemelés a nyugdíjak reálértékének érzékelhető növelését jelenti. Különösen jelentős lesz az emelés azoknál az egyedülálló nyugdíjasoknál, akiknél az új szabályok az özvegyi nyugdíj növelését is jelentik. A Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai között a jövő évben 2324 milliárd forintos összeget fognak képviselni az öregségi nyugdíjkorhatárt még be nem töltött első és második csop ortú rokkant személyek ellátásai. Az ezek fedezetére szolgáló 1 százalékpontos járulékátcsoportosítást az 1997. évi LXXX. törvény rögzítette, a Nyugdíj- és az Egészségbiztosítási Alap közötti feladatelhatárolást pedig az államháztartási törvény mostani, a költségvetési törvényjavaslathoz kapcsolódó módosítása tartalmazza. Tisztelt Országgyűlés! Közhelynek számító gondolat a magyar népesség romló egészségi állapotának kapcsolatba hozása a rendszerváltással, és ezen belül is az 1989 után bekövetkezett gazdas ági visszaeséssel. Jól ismert, hogy '89től a GDP több éven át drámai módon csökkent, és a lassú ütemű növekedés csak 1994ben kezdődött el. Tény, hogy ilyen mélységű és ennyire elhúzódó válság e században még egyszer sem sújtotta az országot. A magyar vis szaesés súlyosabb volt, mint amit a gazdaságtörténészek 192933 között regisztráltak. Mégis, ha azt igyekszünk pontosan megfogalmazni, hogy a gazdasági visszaesés és a magyar társadalom egészségi állapota között milyen irányú oksági kapcsolatok lehetnek, a kkor a rendelkezésre álló számadatok és elemzések elbizonytalanodásra kell hogy késztessenek bennünket. Először is nem mindegy, hogy elemzésünk középpontjába az egészségi állapotot vagy annak romlását állítjuk. Az elhangzó véleményekből gyakran nem vehető ki, hogy a vitázók szerint vajon
