Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 11 (321. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2909 az egészségügyi rendszer válsága okozza a lakosság romló egészségi állapotát, vagy éppen fordítva: a romló egészségi állapot miatt növekvő igények döntik válságba az egészségügyet. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy fel hívjam a tisztelt Országgyűlés figyelmét arra a még szakmai körökben is kevéssé ismert tényre, hogy a halálozási viszonyok az egymást követő negyedik évben javulnak. Mi több, a javulás '97ben is folytatódik. Az év első hét hónapjában ezer lakosra 13,9 hal álozás jutott. 1993ban még 14,6 volt ez az arány. A születéskor várható élettartam 1996ban először haladta meg a kritikus 70 évet, pontosan 70,3 év volt. A férfiak várható élettartama az 1996. évi 64,6 évről 1996ra 66,1, a nőké 73,8 évről 74,7 évre emel kedett. Először fordult elő az is, hogy a csecsemőhalandóság 10 ezrelék alá süllyedt, 1997 első hét hónapjában ezer élve szülöttre 9,8 csecsemőhalálozás jutott. 1995 óta csökken a 20 éven aluli nők körében a terhességmegszakítások száma, a halállal végződő öngyilkosságok gyakorisága pedig 26 százalékkal mérséklődött. A legutóbbi évek javuló halálozási viszonyai természetesen nem jelentik azt, hogy jó a népesség egészségi állapota. A jelenre nézve is igaz, hogy Magyarországon népegészségügyi válság van, hogy néhány fontos vonatkozásban továbbra is minden okunk megvan az aggodalomra. (10.40) Elég, ha példaként arra hivatkozom, hogy a férfiak várható élettartama még 1996ban sem érte el az 1966. évi értéket, 35 és 65 év között pedig a férfiak halálozási valószí nűsége alig jobb, mint 192021ben volt. Nemzetközi összehasonlításban a 70,3 éves várható élettartam meglehetősen alacsony érték, 4,1 évvel marad el a fejlett egészségi kultúrájú ipari országok átlagától, és 40 ország rangsorában csak 31. helyhez elég. So kan gondolják, hogy az egyes állampolgárok személyes gazdasági helyzetének romlása, a munkanélküliség, az életszínvonalcsökkenés és e kettővel összefüggő lelki feszültségek, a stressz közvetlenül szerepet játszik az egészségi állapot romlásában. Ez logiku san hangzik, de éppúgy amellett is nyomós érveket sorolhatunk fel, hogy az egyes állampolgárok anyagi helyzetében bekövetkező javulás is ártalmas lehet. A jobban fizető munkahelyeken, magasabb beosztásban rendszeres a nyolc órát lényegesen meghaladó munkav égzés, a teljesítménykényszer miatt az orvosilag indokoltnál rövidebb időt töltenek betegszabadságon, a munkaerőpiaci verseny a nyertesek számára is fokozott stresszel jár, a javuló életszínvonal vezethet még egészségtelenebb életvitelhez. Bár mindezekről az összefüggésekről számszerű, tudományos elemzések még nem nagyon készültek, más posztszocialista országok példái arra hívják fel a figyelmet, hogy a gazdasági helyzet alakulása, az egészségügy számára rendelkezésre álló pénz mennyisége és a lakosság egé szségi állapota közötti összefüggések sokszorosan bonyolultabbak, mint ahogy azt sokan itt, a parlamentben is hinni vélik. Elég, ha példaként a hajdan volt NDKra hivatkozunk. KeletNémetországban az elmúlt évek során a demográfiai helyzet drámaian romlott , nőtt a halálozás, csökkent a születésszám, miközben a statisztikai adatokkal mérhető fogyasztás és életszínvonal a NyugatNémetországgal való egyesülés miatt számottevően nőtt. Tisztelt Országgyűlés! Mint a bevezetőben már említettem, 1998ban az egészsé gügyi alap területén az ellátások többségénél a reálértéktartást kismértékben meghaladó finanszírozásra van lehetőség. Ennek megfelelően az inflációnál nagyobb mértékben növekszik a jövedelemarányos készpénzellátásokra, az alap finanszírozásában maradó rok kantellátásokra, a terhességi gyermekágyi segélyre és a táppénzellátásokra fizetett ellátások összege. A gyógyítómegelőző ellátás területén figyelembe vett 16 százalékos bérszintnövekedés biztosítja az államháztartás egészében prognosztizált reálbérnövek edést, és összhangban van a szakszervezetekkel kötött előzetes megállapodással. A dologi színvonal tartására a tervezett forintleértékeléshez közelálló nagyságú forrásnövekedés, 10,5 százalékos többletelőirányzat jut, és ugyan kismértékben, de lehetőség n yílik fejlesztésekre is. A törvényjavaslat azzal számol, hogy a jórészt '97ben bekövetkezett természetes létszámfogyás
