Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 11 (321. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
2904 Nagyon súlyosan veszélyes politika ez, tisztelt képviselőtársaim! A kormány részéről és a pénzügyi előtervezés részéről nagyon súlyos felelőtlenség. Tudom, hogy aznap nem látszik meg, amikor a dönté st hozzák. De hosszú évek alatt felmérhetetlenül súlyos következményei lesznek. Ezeket a következményeket a '96. évi társadalombiztosítás zárszámadás bizonyítja, és előre is jelzi. Tisztelt képviselőtársaim, néhány lényeges kérdésre kitérek, melyben az ÁSZjelentést is idézni fogom önöknek. Még nem olvastam ilyen kemény megállapításokat ÁSZjelentésben, mint amilyeneket most találhatunk a '96. évi zárszámadásban. És ez nem véletlen! Ezek az ÁSZmegállapítások visszajelzik mindazt, amit mi előre jeleztünk mi nt veszélyt, és amit azóta naponta megélünk a mindennapokban az egészségügyi dolgozókkal és a betegekkel való konzultációban. Legelőször is az egészségbiztosítási, illetve társadalombiztosítási bevételek, melyekről évek óta azt hallhatjuk, hogy a Pénzügymi nisztérium azért tervezi át az egészségbiztosítási önkormányzat eredeti terveit, mert véleménye szerint jobb megoldásokat tud. Nos, azt tapasztalhatjuk, hogy a Pénzügyminisztérium által tervezett bevételi előirányzatok menetrendszerűen nem teljesülnek azt tapasztalhatjuk, hogy az a koncepcionális változtatás, amely még nem '96ban, de '96 őszén indult el az egészségügyi hozzájárulással, nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, és tovább növeli a társadalombiztosításban, különösen az egészségbiztosításban lé vő feszültségeket. Nem váltak be '96ban sem azok a változtatások, hogy bizonyos mértékű járulékcsökkentés mellett növelték a betegszabadságot, a munkáltatók táppénzfizetési kötelezettségét és a járulékalap szélesítését. No persze, lehet most arra hivatkoz ni, hogy az Alkotmánybíróság döntése miatt, de a kormánynak előre kellene gondolnia arra, hogy ne tervezzen alkotmányellenes változtatásokat a törvényekben. Persze természetes, hogy ezek után bekövetkezik, hogy az Alkotmánybíróság eltörli a kormány által j avasoltakat, és ezek után még bizonytalanabbá válik a költségvetés. De az igazi gond - az egészségbiztosításban különösen - nem egyszerűen a bevételi előirányzatok nem teljesülése, hanem az egészségbiztosításban bekövetkezett intézkedések. Elmondtuk nagyon sokszor: a '95ös döntések, ezen belül a fogorvosi ellátás társadalombiztosítási támogatásának kapkodó és átgondolatlan szűkítése nagyon súlyos következményekkel fog járni. Nos, ezek a súlyos következmények már láthatók. 1996ban a szolgáltatók jelentős r észét a fenntartók átszervezték, megszüntették vagy vállalkozásba adták. Ez azt jelenti, hogy a fogorvosi ellátás elérhetősége súlyosan károsodott a döntések következtében; rendelők szűntek meg sorra az országban, és arról még nem láttunk statisztikai adat ot, hogy vajon hány ilyen rendelő szűnt meg. Nagyon örülnék, ha a Népjóléti Minisztérium informálna bennünket arról, hogy vajon a fogorvosi rendelések hány százaléka szűnt meg, hogy ma hány betegre, hány emberre jut egy fogorvos, és az országban milyen az elérhetősége. A mai számítógépes módszerek mellett talán térképszerű kimutatást is elvárhatnánk a Népjóléti Minisztériumtól. Ezután a kialakult feszültségek enyhítésére a kormány egy határozatban a fogorvosi szolgáltatások támogatásának kiterjesztéséről in tézkedett. Erre tekintettel 2,5 milliárd forinttal bővítették a fogorvosi kassza előirányzatát. Ebből végül is 756 millió forintot használtak fel. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez azért fantasztikus tervezésre utal, igaz? Egynegyed részét voltak képesek felha sználni annak az előirányzatnak, amit tervezett a kormány! Az ÁSZ megállapítása egyértelmű: a keretmaradvány keletkezésének oka egyértelműen a kapkodó és átgondolatlan szabályozás. A kapkodó és átgondolatlan szabályozás másik következménye az ország polgár ai fogorvosi ellátásának súlyos romlása, tisztelt képviselőtársaim. Azt hiszem, ez nagyon súlyos következmény. A következő cél az volt, hogy a fekvőbetegellátás helyett minél több embert járóbetegszakellátásban lássanak el. Logikus, világos, érthető cél, mindenki egyetérthet vele. De azok az intézkedések, amelyek 1996ban bekövetkeztek, nem vezettek erre az eredményre. Nem is vezethettek, hiszen alapvető hibák voltak benne. Ha nem kezdjük meg először a járóbetegszakellátás fejlesztését, akkor nem tudjuk a fekvőbetegellátásból hová irányítani a betegeket. Nos, az
