Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 11 (321. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
2905 ÁSZjelentés is megállapítja: az átalakítás eddigi szakaszában a járó- és fekvőbetegellátás arányainak érdemi átrendeződése nem következett be. A következő kitűzött cél az volt, hogy fejlesszük a házi szakápolást, hiszen akkor csökken a kórházban ellátott, kórházban ápolt betegek száma. (10.20) Tisztelt Képviselőtársaim! Ez sem következett be, hiszen a tervezett összegnek, a 600 millió forintnak összesen csak egy töredékét, 25 milliót fordítottak '96 végén a házi ápolásra, de az alapkérdések tisztázatlanok maradtak a házi ápolás finanszírozása körül. Tehát - ismét az ÁSZjelentést idézem - "mindezek alapján megállapítható, hogy a házi ápolás kasszára történt befogadása és rendszerszerű működtetése előkészítetlen és korai volt." A fekvőbetegellátás csökkentése, az úgynevezett kapacitáscsökkentés, az úgynevezett ágyszámleépítés első hullámában nem történt megtakarítás. Nos, ez előre kiszámítható volt, nem volt olyan szakember, aki ne tudta volna, ho gy a kórházaknak a betegarányos finanszírozása az ágyszámcsökkentéstől nem fog megtakarításhoz vezetni, nem vezetett '96ban, nem vezetett '97ben, mint ahogy lehet látni a '97. évi pótköltségvetést. Tehát talán mégiscsak el kellene gondolkodni azon, hogy rossz a koncepció, rossz a megközelítés. De azon csodálkozom, hogy ennyi bizonyíték ellenére sem kormánypárti képviselőtársaink, sem a kormány nem gondolkodik el azon, hogy vajon ez az út hova vezet. Hozzátehetünk még egyet: '96ban a kórházakban felhalmoz ódó hiány miatt kórházkonszolidációt hirdettek. A kórházkonszolidáció határideje, a pályázatok beadásának határideje május volt, és a kitűzött cél az volt, hogy júniusban, illetve júliusban a kórházak megkapják a konszolidációra szánt összeget. A Népjólé ti és Pénzügyminisztérium közötti, hónapokig tartó vita után, '96 végén született egy döntés, ami már abszolút nem nevezhető semmiféle konszolidációnak, hiszen hitelt kaptak a kórházak a felhalmozódott adósság visszafizetésére, amelyet vissza fognak vonni tőlük, tisztelt képviselőtársaim, anélkül, hogy a hiányfelhalmozódás okát igazából feltárta volna a kormány, anélkül, hogy az Egészségbiztosítási Pénztárnak valóban módja lett volna átgondoltan folyósítani ezeket az összegeket, hiszen a döntés olyan későn született, hogy a végrehajtásra csupán néhány nap maradt. A hiány azóta is halmozódik az egészségügyi intézményeknél, és amennyiben miniszterelnökünk most arról beszél, hogy jövőre az egészségügyben a reálértéket megő rzik, akkor erre azt lehet mondani, amit a kamara képviselője mondott a bizottsági ülésen, hogy ezáltal a hiány reálértéken tartása is folytatódni fog a következő évben. Ez azt jelenti, hogy ha az egészségügyre, értékét tekintve jövőre ugyanannyit fordítun k, mint idén, akkor ezek a hiányok ugyanúgy meg fognak maradni jövőre is. Tehát nem túl nagy ígéret az, amit miniszterelnökünk mondott, bár lehet, hogy ő azt hiszi, hogy ezzel valami nagy dolgot mondott az egészségügyi dolgozóknak. Nos, csak néhány részlet re tudtam kitérni ebben a 15 percben. Sokáig lehetne még elemezni az egészségügyben bekövetkezett súlyos zavarokat, azokat a változásokat, amelyek hosszú távon rontani fogják a betegellátás feltételeit. Az Állami Számvevőszék megállapítását azonban visszai dézem önöknek, mert rendkívül fontosnak tartom, és nagyon fontosnak tartanám, hogy a kormány elgondolkodjon ezen: "Az intézményekre gyakorolt hatás alapján jogosan lehet az 1996. évi finanszírozási rendszer csődjéről beszélni, amihez hasonló megrázkódtatás okat az egészségügyi ellátórendszer maradandó károsodás nélkül valószínűleg már nem lesz képes elviselni. A helyzet kialakulásáért elsődlegesen a Népjóléti Minisztérium szakmai felelőssége vethető fel, az Egészségbiztosítási Pénztár és a különböző egyéb, é rdekérvényesítésre törekvő szervezetek felelőssége mellett." Tisztelt Képviselőtársaim! Én ezt kiegészítem: az egész kormányt súlyos felelősség terheli azért, amit az egészségüggyel három év óta művel. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
