Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 4 (319. szám) - A fogyasztóvédelemről szóló törvényjavaslat és a Magyar Köztársaság polgári törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BUZÁS SÁNDOR (MSZP):
2728 Olyan széles és nagy kiterjedésű, a társadalmat érintő szabályozásról szóló törvényről van szó, amelynek időszerűségét eddig senki nem vitatta. Azt, hogy a kormány a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos törvény előkészítését milyen részletességgel és milyen körültekintéssel készítette el, ez a törvény jelentős mértékben tükrözi. A szocialista frakció gazdasági munkacsoportja részéről volt alkalmunk figyelemmel kísérni a törvényelőkészítéssel kapcsolatos munkát, találkozni azokkal a civil szervezetekkel és egyéb, a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos feladatokat ellátó felügyelőségek képviselőivel, akik érdemben véleményezték a törvényjavaslatot és nyilatkoztak a törvény által szabályozni szándékolt területről. A többségi vélemény azt tartalmazta, hogy a törvény időszerűsége és beterjesztése nagymértékben elősegítheti az elkövetkezend ő időben a társadalom, valamint a fogyasztók érdekképviseletét és védelmét. Az eddig elhangzottakon túl egykét konkrét kérdéssel szeretnék foglalkozni, többek között a fogyasztóvédelmi felügyelőség szervezetével. Feltétlenül indokoltnak tartjuk, hogy a tö rvény - a beterjesztett törvényjavaslatban megfogalmazottakkal ellentétben - a területi felügyelőségek működését ne csak szakmai felügyelettel utalja a főfelügyelőség hatáskörébe, hanem a korábbi gyakorlat szerint szervezetileg is. A korábbi szervezeti for ma mintegy egy évvel ezelőtt szűnt meg, és a területi felügyelőségek akkor kerültek közigazgatási irányítás alá. Ezt a szervezeti formát újra kell gondolni, mert a területi munkát, a területen végzett feladatokat csak úgy lehet átfogóan és egyértelműen a s zakmaiság mellett biztosítani, ha ezt a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség egységes szervezeti keretben végzi, ugyanis a kettős irányítottság feszültséget indukál, és a munka szervezésében nagymértékű nehézséget jelent. Alapvetően indokolt ez azért is, mert a jelenlegi szervezeti keretek között a területi felügyelőségek irányítását tulajdonképpen a Belügyminisztérium, a szakmai felügyeletet - a törvény által szabályozottnak megfelelően - várhatóan az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium látja el, és ez a kettősség - még egyszer szeretném aláhúzni - az eddigi gyakorlat alapján azt a tapasztalatot engedi levonni, hogy ez a szervezeti keret nem kellően hatékony. Ezt a feladatok elvégzése érdekében feltétlenül át kell gondolni. A következő terület, am ivel foglalkozni szeretnék, az egyéb felügyelőségek, tehát a fogyasztóvédelemmel foglalkozó felügyelőségek és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség kapcsolata. Tulajdonképpen a törvény egyértelműen szabályozza és meghatározza azt, hogy az új szabályozásnak meg felelően a már korábban törvényben vagy jogszabályban meghatározott jogköröket e törvény nem érinti. Azonban ahhoz, hogy a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos feladatok egyértelműen elvégezhetők legyenek, feltétlenül szükséges az e területen tevékenykedő szerv ezetek között a megfelelő harmonikus, egyeztetett együttműködés. A törvény nem általános jogkörrel, de lehetővé teszi - vagy szándékolja lehetővé tenni - a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek azt, hogy a fogyasztókat érintő egyes területeken ellenőrzést, vi zsgálatot kezdeményezzen. Ezt azonban - még egyszer hangsúlyozom - úgy kívánja szabályozni, hogy a már eddig megalkotott jogszabályokkal, törvényhelyekkel érintett hatásköröket nem érintheti és nem sértheti. A következő terület, amivel foglalkozni szeretné k, a bírságolást, a bírság kiszabásának feltételeit és a bírság nagyságának meghatározását tartalmazza. Több észrevétel hangzott el arra vonatkozóan, hogy a törvényjavaslat nem tartalmaz alsó és felső határt, és hogy ez így helyese. Az eddigi gyakorlat al apján azt a következtetést vontuk le - amit munkacsoportunk is és képviselőtársaink is támogatnak , hogy ebben a törvényben nem szükséges alsó és felső határt megkötni, ezt a jogkörrel rendelkező hatáskörébe kell utalni, és minden esetben a bírságolás ind oka tegye szükségessé vagy határozza meg, hogy a kiszabott bírság nagyságrendje mikor a leghatékonyabb. A jogorvoslati lehetőség megvan, és amennyiben a kiszabott bírságot a bírságolt vitatja, megvan a lehetősége a jogorvoslatra. Az igazságszolgáltatás ter ületén erre megfelelő gyakorlat kialakítása történhet meg. A következő terület, hogy a törvény egyértelműen szabályozza azt, hogy a bírság milyen célra használható fel; ezt törvényileg is kezdeményezzük, módosító javaslatot is be kívánunk nyújtani
