Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 4 (319. szám) - A fogyasztóvédelemről szóló törvényjavaslat és a Magyar Köztársaság polgári törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - TULOK ANDRÁS (MSZP):
2718 országot elárasztotta az ellenőrizetlen bóvli, a házalókereskedelemb en félrevezetett fogyasztók százezrei bánják pénzüket. A nemzetgazdaság érdekeit súlyosan sértő külföldi fogyasztók megkárosítása a Dreher Halászcsárdában és több vendéglátóhelyen, felgyorsította a törvényjavaslat megalkotását. Pontosan ezért mondjuk, hogy nemcsak az országtanulmány fogyasztóvédelmi fejezetének uniós elvárásai, hanem a hazai kereskedelmi, szolgáltatási helyzet valósága döbbentette meg a társadalmat, a jogalkotókat egyaránt. Mit is mond az Agenda2000? Magyarországon nincs átfogó fogyasztóvé delmi törvény. A felelősség különböző hatóságok és minisztériumok között oszlik meg, ami megnehezíti a koordinációt. Jelenleg alacsony szinten van az EUjog átvétele. A meglévő jogszabályok módosítása szükséges olyan területeken, mint az árak feltüntetése, a megtévesztő reklám, a tisztességtelen szerződési feltételek, a fogyasztói hitel, az általános termékbiztonság stb. Ilyen környezetben és uniós ajánlás mellett született meg végre a fogyasztóvédelmi törvényjavaslat, és nagyon remélem, hogy a vitában nem pártpolitikai célokat szolgál, hanem a fogyasztók érdekeit. A pártok abban versenyezzenek, hogy milyen mértékben járultak és járulnak hozzá a törvényjavaslat jobbításához! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy rövid áttekintést tegyek a fogyasztóvédelm i kérdéskör fejlődéséről, amely egy 15 éves szakasz tapasztalatai nyomán került az Európai Közösség figyelmének középpontjába. '62ben az Egyesült Államokban - jóval korábban, mint Európában - John Kennedy elnök meghirdette a fogyasztói alapjogokat, úgymin t a fogyasztók információhoz, biztonsághoz, választáshoz és meghallgatáshoz való jogát. (11.10) A párizsi csúcstalálkozón, '72ben fogalmazódott meg az Európai Közösség népei életfeltételei javításának feladata, mely a fogyasztók egészségének, biztonságána k és gazdasági érdekeinek védelmét szolgálta. Európában ekkor felgyorsultak az események, és '75ben kiadták a Fogyasztói Jogok Közös Piaci Chartáját, mely a Közösség fogyasztóvédelmi alapdokumentuma és a fogyasztók öt alapjogát rögzítette: az egészség és biztonság védelme, a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme, a kárigény érvényesítéséhez való jog, információhoz és oktatáshoz való jog, a fogyasztók képviselethez való joga. A párizsi döntést követte a római szerződés, amely nyilvánvalóvá tette a fogyasz tók bizalmának növelését az egységes európai piac iránt. Majd a maastrichti '92es egyezmény önálló és teljes jogkörű fogyasztóvédelmi politikát deklarált, ezzel a fogyasztóvédelem - mint harmadikgenerációs jog - polgári értékké vált, akár a környezetvédel em. A Magyar Köztársaság és az Európai Közösség közti '91es társulási szerződés, valamint a '94es európai megállapodás meghatározza a magyar jogszabályok, köztük a fogyasztóvédelmi jog közösséghez való közelítését, illetve tíz évet kapott a közösségi fog yasztói jog színvonalának eléréséhez. A '95ös khani Európa Tanácsülésre elkészítették az úgynevezett Fehérkönyvet, amely a fogyasztóvédelmi szabályozás területén szükséges jogközelítési feladatokat is tartalmazza. Az Európai Unió fogyasztóvédelmi joganya gát az jellemzi, hogy közösségi szinten nincs egységes jogszabály, hanem csak áru- és szolgáltatásspecifikus irányelvek és ajánlások. Következésképpen az Európai Unió tagállamai a szabályozás körét illetően eltérő megoldásokat alkalmaznak: az osztrák fogya sztóvédelmi törvény sajátos polgárjogi szabályokat, a belga viszont átfogó. Az egyik legátfogóbb törvényt a görög törvényhozás alkotta. Érzékelhető, hogy ahány ország, annyiféle szabályozási mód, lényeg az, hogy megfeleljen az Unió szabályozási elveinek. E zért nem indokolt másolni egy európai uniós tagország fogyasztóvédelmi törvényét sem, hanem az irányelveknek megfelelő, a Magyar Köztársaság mai viszonyaira telepíthető törvényt kell megalkotni, amely nem lóg a levegőben, nem szakad el a társadalmi valóság tól, de mégiscsak tisztább helyzetet teremt a fogyasztói jogokban való eligazodásban, a jogok alkalmazhatóságában. Azon természetesen lehet vitatkozni, miért nem alkottunk kódex típusú jogszabályt, ahol az összes normát egyetlenegy fogyasztóvédelmi törvény foglalja magába, vagy miért nem alkottunk kerettörvényt, ahol a keretszabályok kitöltését alacsonyabb szintű jogszabályokra, vagy ágazati törvényre bízzuk. A kormány által benyújtott törvényjavaslat e két módszer sajátos ötvözete,
