Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 4 (319. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF):
2704 a vélekedést mindenképpen el kellene kerülni. Nem véletlenül akkor terjedt el - elsősorban a kisvállalkozók között - a kötelező kamarai tagság megszüntetésének igénye, amikor a kötelező tagsági viszony tagdíját csak mint egy újabb adóne met érzékelték a vállalkozók. Ezért az átmeneti időszakban mindenképpen szükséges lett volna és szükséges lenne még ma is fenntartani egy nagyobb, hatékonyabb, fokozott állami támogatást. A jelenlegi törvénymódosító javaslat ezzel szemben nem garantál rend szeres segítséget a kamarák számára, az egyre több átadott közigazgatási jellegű feladat ellátása ellenében sem. Mindössze azt az új kamarai jogosultságot teremti meg, hogy a gazdasági kamarák az általuk ellátott közigazgatási feladatok teljesítése után kö ltségeik fedezésére igazgatási szolgáltatási díjat szedhetnek. A 15. § egyértelműen megfogalmazza azt a célt, miszerint a gazdasági kamaráknak a működésükkel kapcsolatban felmerülő költségeik fedezésére kell fordítani az újonnan bevezetendő igazgatási szol gáltatási díjat. Fel lehet tételezni, hogy a kamarai tagság zúgolódni fog, fel lehet tételezni, hogy megkérdezik, mire fel fizetünk még külön ilyen címen is vagy amolyan címen is igazgatási szolgáltatási díjakat, ha már korábban befizettünk a kamarai tagdí jainkat. Előre látható, hogy a kisebb ügyfélforgalmú megyei kamaráknál a beszedett szolgáltatási díjak messze nem fogják fedezni az átadott közigazgatási feladatok zavartalan ellátásához szükséges költségeket. Azaz, jobb és hatékonyabb lenne a feladatválla lásért cserébe elégséges állami támogatást rendszeresíteni. A szolgáltatási díjak természetesen fennmaradnának, de sokkal tisztább képletben dolgozhatnának a kamarák, ha ez a szolgáltatási díj például állami bevétel maradna, és ehelyett egy tisztán egysége s, megfelelő nagyságú állami támogatással biztosítanák ezt az új feladatot a kamaráknak. A jelenleg részletes vita előtt álló 1998. évi költségvetés néhány számadata érzékeli, hogy mennyire nem veszi komolyan a mai kormányzat a kamarák által felvállalt áll ami feladatok támogatását. A Magyar Agrárkamara a gazdajegyzői hálózat üzemeltetésének támogatására 1997ben a költségvetési előirányzat szerint 720 millió forintot kapott. A 1314 százalékra becsült jövő évi infláció ellenére egy fillérrel sem kapott több et a jövő esztendőben, legalábbis a mai kormányzat szándékai szerint. Azaz a jövőben a vásárlóértékben 1314 százalékkal csökken az átvállalt állami feladatok támogatása. Csodae, ha ilyen finanszírozási körülmények esetén gazdasági és szakmai kamaráink ne m tudnak törekedni a nyugati típusú önigazgatás megteremtésére. Nem tartozik a tárgyalt törvényjavaslathoz, de engedjék meg, hogy megemlítsem, a szakmai kamarák is kapnak a költségvetéstől talán egy kis politikai üzenetet is. A Magyar Állatorvosi Kamara a '98as költségvetés szerint 20 millió forint előirányzattal kellene hogy gazdálkodjon, ami annyira nevetséges, hogy elképzelhetetlen. Tehát nem csak a gazdasági kamarák, a szakmai kamarák sem kapják meg azt a támogatást, amely szükséges a közigazgatási fel adatok ellátásához. A második nagy hiányérzetünk az, hogy ez a törvényjavaslat sem tesz előre lépést a területi kamarák ingatlanokkal történő ellátása érdekében. Az előző kormány egyértelműen kinyilvánította azt a szándékát, hogy a három gazdasági kamara m ind a húsz területi szervezetét feladataikhoz méltó székházakkal kívánja ellátni. Gondoljunk csak bele, hogy például a kereskedelmi és iparkamarákban megyénként 10 osztály működik. Mennyi helyigénnyel jár ez, és mennyi felszereléssel jár ennek kielégítése. (10.00) Nem kell különösebben megindokolnom, hogy mennyire árthat a kamarák társadalmi elfogadtatásának az a gyakorlat, ha a tagdíjakból az elkövetkező években ingatlanokat kényszerülnek vásárolni, vagy az ingatlanvásárlásra felvett kölcsönök kamatait és részleteit kell a tagdíjakból fizetni. A jelenleg előttünk lévő törvényjavaslat értelmében a kamarák tehát úgy vennének át közfeladatokat, hogy az ehhez szükséges infrastruktúrát nem adják át nekik. Ügyfeleket fogadni, várakoztatni csak megfelelő épületekb en lehet, és nem úgy, hogy ugyanazokban a zsúfolt helyiségekben folyik a munka, amit eddig megszoktak. Az anyagi és infrastrukturális feltételek hiánya felveti azt a kérdést, hogy a törvényjavaslat megszavazása esetén 180 nap elegendő lesze az átvett közi gazgatási feladatok ellátásának az
