Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 4 (319. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF):
2703 Kisebb, de jelentőségében ugyanolyan nagyságrendű a T/4938. számon benyújtott törvé nyjavaslat, amely az egyéni vállalkozásokról szóló 1990. évi V. törvény módosítását kezdeményezi. A Szocialista Párt frakciója támogatja a törvénymódosítást. Üdvözöljük az egyablakos rendszer bevezetését, vagyis azt, hogy takarékosabb ügyintézéssel, a leen dő vállalkozók kímélésével jussanak hozzá a vállalkozói igazolványokhoz a leendő vállalkozók. Megteremti az összhangot a kamarák, valamint az önkormányzatok között, bár a határidők valóban szorosnak tűnnek. Mi magunk is úgy ítéljük meg, hogy ezeken a határ időkön nem kell változtatni, a kamarák felkészültek, és képesek erre a határidőre feladataikat megoldani. A Szocialista Párt részéről mind a két törvényjavaslatot javasoljuk a tisztelt Háznak elfogadásra. Néhány apró módosító indítvánnyal próbáljuk a törvé nyt teljessé tenni, és javasoljuk a tisztelt Háznak mind a két törvénymódosítást elfogadni. Köszönöm szépen türelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Soron következik Medgyasszay László képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum őt követi G ombos András, Szabad Demokraták Szövetsége. Megadom a szót Medgyasszay László képviselő úrnak. DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! 1994 tavaszán példátlan egyetértéssel - vagyis egy nagyon jó példájú egyetértéssel - fogad ta el az akkori parlament az 1994. évi XVI., a kamarákról szóló törvényt. Úgy tűnt, hogy a törvény szinte egyöntetű támogatása biztosítja és biztossá teszi politikai irányváltozás esetén is a kamarák gazdasági szerepét és gazdálkodói elfogadtatását. Sajnos , az akkori kormány által kezdeményezett, a gazdasági kamarák jelentőségének megnövelését célzó intézkedések nem folytatódtak, sőt, visszalépések sorozatát lehetett tapasztalni. Mintha ugyanaz a demokratikus közélet elleni szemlélet érvényesült volna ezen a területen is, amely oly sok helyen érzékelhető manapság. Ennek a hibás politikának az értelmében a helyi önkormányzatok részesülnek ugyan a közhatalomból, de egyre több helyi adót kell kivetniük fennmaradásuk érdekében. Nem kis ellenszenvet váltva ki ezz el a helyi lakosság körében. Engedélyezett az egyházi iskolák fenntartása, de óriási küzdelmet kell vívni mindig, hogy az ide járó diákok után is megkapják azt a támogatást, amelyet más iskolákban automatikusan megkapnak. Lehetséges ugyan nyugati mintára a dónk 1 százalékából támogatni közcélokat, de ennek a jognak akkora az adminisztrációja és költségvonzata, hogy az úgynevezett kedvezményezettek fele nem tartott igényt erre a forrásra. Ugyanezzel a kínnal adott jogosítvány érződik ki az előttünk lévő törvé nyjavaslatból is. Újabb adalékkal gazdagodik szerintem a mi keserű szájízzel végrehajtott demokratikus átalakításunk, miszerint a vállalkozók csak újabb terhek vállalása révén nyerhetnek el polgári demokráciákban megszokott önigazgató jogosítványokat. Az 1 994. évi XVI. törvény megszavazása nyomán felvázolt fejlődési folyamat már akkor, az év végén megrekedt, és azóta csak növekedtek az eredeti célok és a mai valóság között tátongó ellentmondások. Sajnos, a jelenleg tárgyalt törvényjavaslat az elmúlt években a kamarai jogosítványok és kötelezettségek területén bennünk felgyülemlett hiányérzetet csak részben enyhíti. Az első jelentős hiányérzet - a kamarák állami megsegítésének alacsony színvonala - fennmaradt, sőt, a törvénymódosító javaslat ismeretében még f okozódott. A törvényjavaslat úgy ad át állami jogosítványokat a kamaráknak, hogy az ennek ellátásához szükséges anyagi fedezetet csak részben folyósítja. A kamarai jogosítványok kiterjesztésének folyamatával a Magyar Demokrata Fórum teljes mértékben egyeté rt. Viszont szükséges a működési feltételek biztosítása, és ezek hiánya szerintünk csak tovább növeli a gazdálkodó szféra működési zavarait, és már napjainkban is megkérdőjelezi a szakmai közvélemény egy részében a kamarák létjogosultságát és autonómiájuk szükségességét. Ezt
