Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 4 (319. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - TOKÁR ISTVÁN (MSZP):
2702 hogy itt egy egyenlőtlen versenyre lehet számítani a Kereskedelmi, illetve a Kézműves Kamara részéről. Ma még nem belátható, hogy a kamarák közötti versenynek, a tagokért folytat ott versenynek milyen következménye lesz a kamarák egymás közötti viszonyában. A magunk részéről úgy ítéljük meg, hogy az Ipari és Kereskedelmi Kamara és az Agrárkamara, valamint a Kézműves Kamara között jelentős verseny várható a tagok megszerzése érdekéb en. Lényeges feladatnak tekintjük a térségi területfejlesztési és gazdaságfejlesztési koncepciók és programok munkarészeinek kidolgozásában való részvételi lehetőséget. A területi kamarák azok, amelyek leginkább ismerhetik és felismerhetik a térségek közöt ti egyenlőtlenséget, és a maguk sajátos eszközeivel ezekben a koncepciókban való részvétellel ezt a különbözőséget segítik megszüntetni. Már ez idáig is tulajdonképpen a kamarai tevékenység egyik legpozitívabb eleme a szakképzésben való részvétel volt ezt a most előterjesztett törvénymódosítás tovább erősíti és a mesterképzést, a mestervizsgáztatást teljes egészében a kamarák hatáskörébe utalja. Ugyancsak nagyon fontos óhaja volt a kamaráknak az elkülönített állami pénzalapok és költségvetési előirányzatok felhasználásáról szóló döntések előkészítésében való részvétel. Ez idáig elsősorban az Agrárkamara volt az, amely erre jogosítványt kapott a tárcáján keresztül, most a törvény erejénél fogva a másik két kamara is lehetőséget kap az alapok előkészítésében, illetve felhasználásában való részvételre. A kamarai módosítás jobban kihangsúlyozza a fogyasztói érdekvédelemmel való kapcsolattartást. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a kamaráknak e téren a fogyasztóvédelemben nagyobb szerepet kell kapniu k, ezt a törvény a maga eszközével lehetővé teszi. Lehetőségük lesz a kamaráknak a tevékenység felfüggesztéséhez szükséges intézkedések meghozatalára, pert indíthatnak a fogyasztók polgári jogainak érvényesítésére, de nem teszi lehetővé, nem jut el a törvé nyjavaslat a végső megoldásig, hogy amennyiben a vállalkozó tevékenysége etikailag tovább nem tűrhető, a kamarák kizárhassák tagjaik sorából. E tekintetben a Szocialista Párt a cégbírósági törvényjavaslathoz nyújtott be módosító indítványt, és szándékozott a kamarai törvényhez is, hogy itt az összhangot megteremthesse. Reméljük, ez egy későbbi időpontban bekövetkezik. Igaz, a törvénymódosítás lehetőséget ad arra, hogy törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezzen, eljárhat a közigazgatási ügyekben a tör vény vagy a kormányrendelet alapján. Lényeges még a szaktanácsadás és az Agrárkamara részéről a gazdajegyzői hálózat működése. A törvény felhatalmazza a kamarákat, hogy a közigazgatási feladatok ellátásáért szolgáltatási díjat állapítsanak meg, amennyiben erre a kormány a határozatát meghozza. Rendelkezik a tagdíj maximumáról, de - egyetértve az előttem felszólalóval - a Szocialista Párt részéről kezdeményezni fogjuk egy minimum tagdíj megállapítását is. Reményeink voltak arra, hogy a tagdíj részleges vagy teljes levonása megjelenik a kamarai törvényben, ez azonban elmaradt. Egyetértünk Tardos Márton és Varga Mihály képviselőtársammal, és a magunk részéről is támogatjuk, hogy a személyi jövedelemadó törvénybe és a társaságiadótörvénybe emeljünk be a képvise lői módosításokból olyat, amely a többség támogatását megkapja a Házban, és amely a kamarai tagdíj egy részének levonhatóságát lehetővé teszi. Mint említettem, a törvény nem old meg mindent, és ezeket - nem akarom ismételni, amit Tardos elnök úr elmondott a szakmai kamarák feladatainak tisztázásáról - én még egy elemmel szeretném csak kiegészíteni: a kamarák és a kormány vagy a gazdasági kabinet formális kapcsolatának törvényben való meghatározásával. Intézményesíteni kell azt, hogy a kamarák által felhalmo zott tapasztalatok valamilyen módon, vagy a gazdasági kabinet, vagy a kormány számára formális kapcsolat révén hasznosuljanak. (9.50)
