Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 4 (319. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - TOKÁR ISTVÁN (MSZP):
2701 Az a közigazgatási keret, amellyel ezt a célt el akarták érni, a köztest ület volt, azért, mert úgy ítélték meg, hogy a köztestület tagjai rendelkeznek azzal a tájékozottsággal, azzal a szakmai felkészültséggel és az igazgatás eredményességében való érdekeltséggel, amely ezeket a célokat a leginkább szolgálja. A kamarák működés ének első három évében, sajnos, ezek közül a célok közül több kevéssé, több egyáltalán nem valósult meg. Az első három évben több működési probléma vetődött föl. A működési problémák közül elsősorban a modellben kell keresni az okokat, mert a megalkotáskor , amikor a három kamarai típust kiválasztották - az ipari és kereskedelmit, a kézművest és az agrárt , a tagkörelhatárolás nem volt világos és egyértelmű. A Kereskedelmi és Iparkamara az úgynevezett maradékelvet követte, vagyis mindenki ebbe a kamarába k erült besorolásra, aki nem volt kézműves, vagy nem volt besorolható az agrártagozatba. A kézműves tagságot két ismérv alapján határozták meg. Első volt a kézművesszakmák jegyzéke, másik oldalról pedig a kisipari jelleg. A kisipari jelleg meghatározását a t örvény a Magyar Kézműves Kamara alapszabályára bízta, itt azonban egy garanciális jellegű szabályt iktatott közbe, hogy ennek a meghatározása a többi országos kamara egyetértésével és az érdekképviseleti szervek véleményének kikérésével történhetett meg. A kamarák is elmarasztalhatók amiatt, hogy ez a tagkörelhatárolás nem valósult meg. (9.40) Az egymással történő rivalizálás, a tagok megszerzéséért folytatott verseny tekintetében ez a tagkörelhatárolás csorbát szenvedett. A kérdés utólag persze most már költői, hogy jó volte ez a modell, nem lett volnae célszerűbb, ha a Kézműves Kamara helyett a kis- és középvállalkozók kamaráját alakítjuk meg, és nem a kézműves jelleg, hanem a gazdasági tevékenység nagysága szerint soroljuk be a kamarákat. Másik ilyen lehetőség adódott volna, hogy a Kézműves Kamara nem önálló kamaraként, hanem az Ipari és Kereskedelmi Kamara önálló tagozataként megfelelő garanciával kezdi meg a működését. Erre a kérdésre a mostani törvényjavaslat egy másfajta megoldást ad, a szabad kama rai választással felel ennek a konfliktusnak a feloldására. A másik konfliktus a kamarák működésében a kamarák és a gazdasági érdekképviseleti szervezetek viszonya miatt alakult ki. Tekintettel arra, hogy az érdekképviseletről szóló törvény nem született, a kamarák jogosítványai csak részben történtek megállapításra, ezért a kamarák pótcselekvésbe menekültek. Olyan vélemény is elhangzott az elmúlt időszak során, hogy helyet kérnek az Érdekegyeztető Tanácsban, holott funkciójuk teljesen más, mint az érdekkép viseleti szerveké. Mindez, mint említettem, azért történt, mert a közfeladatuk kevés volt, a működésük és az önigazolásuk érdekében próbáltak cselekvést kierőszakolni. A 44/1996. országgyűlési határozat felismerte, hogy a kamarai törvény módosítása elkerül hetetlen. Négy pontban foglalta össze azt az irányt, amely a módosítást meghatározta. Első volt, hogy teljessé kell tenni a gazdasági kamaráknak a tagjaikról vezetett, azok gazdasági tevékenységével kapcsolatos nyilvántartást. Biztosítani kell a cégbíróság i cégregisztráció és a gazdasági kamarák nyilvántartása közötti összhangot. Tisztázni kell a kamarák döntési kompetenciáját, elő kell segíteni az elkülönített állami alapok és pénzügyi célelőirányzatok odaítélésében való részvételt. Az önfinanszírozás és e lhelyezés kérdésében kialakult helyzetre alternatív javaslatot kell kidolgozni. Szükséges átgondolni a tagdíj adóból való levonásának részleges vagy teljes lehetőségét. Mit old meg ezekből a feladatokból a most előterjesztett törvénymódosítás? Nagyon sok d olgot, de több dologgal adós marad. Az egyik legfontosabbat, ami a kamarák kérése is volt, a fióktelepek ügyét megoldja. A helyi adókról szóló törvény szerinti kamarai tagdíj megosztásában a közteherviselést elősegíti, és a közteherviselés jobban érvényesü l. A közigazgatási feladatok átadását nemcsak törvényi szinten, hanem kormányhatározattal is lehetővé teszi. Lehetővé teszi a gazdasági kamarák egyesülését, vagyis másik oldalról a szabad kamarai választást. A szabad kamarai választás az, ami tulajdonképpe n következménye lehet a gazdasági kamarák egyesülésének, hisz' be kell látni,
