Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 4 (319. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
2698 Továbbra is fontosnak tartjuk azt, hogy a kamarák működése előmozdítsa a gazdaság szükséges fejlődését. A kamarák lehetőleg vegyenek majd részt a piaci magatartás tisztességének kialakításában, ennek az elérésében , segítsék az érdekérvényesítést, és segítsék azt, hogy a gazdaság működésével kapcsolatos közigazgatási feladatok ellátásra kerüljenek. A gazdasági kamarák 1995. január 1jétől kezdték el működésüket, így természetesnek tartjuk, hogy a kamarákról szóló 19 94. évi XVI. törvény időközben most már módosításra szorul. Módosításra kell hogy szoruljanak, hiszen működőképes kamarákra van szükségünk ahhoz, hogy a piacgazdaság normális működésére lehetőség teremtődjön. Azonban el kell mondanunk azt is, hogy 1995ben a kamarák igen nehéz körülmények között kezdték el munkájukat. Nehéz körülmények között kezdték el munkájukat, és nem azért, mert a kamarákra vonatkozóan a kormányprogram nem tartalmazott semmilyen előírást, nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ettől a kam arák még működhettek volna jól is, bár fontosnak tartjuk azt, hogy a kormányprogram nem kívánt ebben az értelemben jelzést adni a vállalkozások számára, nem kívánt a kamarák számára üzenni azzal, hogy a gazdaság államtalanításában a kormány számít a kamará kra. Utólag tehát csak sajnálni lehet, hogy az államháztartási reformnak az a része, amikor az adófizetők pénze helyett a szolgáltatást igénybe vevők befizetései finanszíroznak meg közigazgatási feladatokat... - erre nem került sor. Működési nehézségről az ért lehetett beszélni 1995ben, mert egyrészt a tisztázatlan jogi problémák mellett a kamaráknak több olyan problémával kellett megküzdeniük, amelyek a finanszírozásból adódtak. Egyrészt megoldatlan volt az elhelyezésük. Néhány kamaránál ez a mai napig is az, bár a kamarák többsége saját erőből ezt a kérdést megpróbálta rendezni. Az alapvető gond azonban, azt hiszem, az volt, hogy a kamarák 1995ben olyan körülmények között kezdték el a működésüket, amikor a működés finanszírozásához a kormány a korábbi ígé retét nem tartotta meg. Ezt azért nem tartotta meg, mert - mint tudjuk - 1995 márciusában az a restrikciós csomag, amely az állami kiadások nagyarányú visszafogását irányozta elő, érintette a gazdasági kamarákat is. A Bokroscsomag szinte lebénította az in duló kamarákat. Hadd idézzem ezzel kapcsolatban a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara harmadik küldöttközgyűlésének a megállapítását: "Mindez felkészületlenül érintette a kamarákat, és gyakorlatilag hónapokkal késleltette, visszavetette a szervezeti rend és a kamarai munkavégzéshez szükséges infrastruktúra kiépítésének folyamatát." A kamarák tehát tisztában voltak azzal, ha el kívánják látni a különböző rájuk testált funkciókat, akkor - ha ehhez nem kapnak segítséget, legalább az induláshoz - mindenképpen szü kséges már 1995 folyamán kivetniük a kamarai tagdíjakat. A vállalkozók nagy többsége tehát előbb találkozott a kamarai tagdíjak befizetésére szolgáló csekkekkel, mint azzal a ténnyel, hogy a kamara valamilyen szolgáltatást tud nyújtani ezért cserébe. Azt g ondolom, hogy ez nyilvánvaló károkat okozott a kamarák megítélésének. Az új kamarai rendszer létjogosultsága kérdőjeleződött meg ekkor, és a vállalkozók egy jelentős részében kamaraellenes hangulat alakult ki ennek következtében. Ráadásul a kormány ezzel m egsértette azt az alapelvet is, hogy a kamarai rendszer felállítása nem jelent többletterhet a vállalkozók számára. Ez igenis többletterhet jelentett, ezek a terhek a vállalkozók számára kerültek áttételre. Egyébként ugyanez volt a helyzet azzal a kormányr endelettel is, amely a kamarák elhelyezéséről döntött. Ez a kormányrendelet egyszerűen nem volt alkalmas arra, hogy a kamarák elhelyezését megoldja. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara már előbb említett közgyűlése beszámolt erről az áldatlan állapotról is . A kamarák egy részének ma is megoldatlan az elhelyezése, mint említettem az előbb, egy jelentős részük saját erőből, a kamarai tagok tagdíjából próbálta ezt a kérdést rendezni. Mi tehát úgy véljük, mindenképpen szükséges, hogy a kormány elhagyja ezt a bi zalmatlanságot a kamarákkal szemben, hiszen ha a politika bizalmatlan a kamarai testületekkel szemben, akkor joggal
