Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 4 (319. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
2699 lehet a vállalkozó is bizalmatlan azokkal a kamarákkal, amelyeknek a tagja. Fel kell tehát számolni ezt a bizalmatlanságot, és a kormánynak sokkal erőteljesebben kell átadni azokat az állami funkciókat a kamarák számára, amire az elmúlt három évben igazából nem került sor. A konkrét módosításokra térve: a FideszMagyar Polgári Párt üdvözli azt a módosítást, amely a vállalkozói igazolványok kia dását jelenti. Úgy gondoljuk, hogy a kamarai jogkörök átadásának ez egyik fontos eleme, de nem egyetlen eleme. Az egyéni vállalkozók egyablakos rendszerének a megteremtése, úgy gondoljuk, főleg a kezdő egyéni kisvállalkozók számára egy jelentős könnyítést fog nyújtani, megkönnyíti azt a hosszas utánajárást, amit ma egy vállalkozónak el kell végeznie ahhoz, hogy egyáltalán el tudja kezdeni a vállalkozását. Úgy gondoljuk, ez rengeteg fáradságot, utánajárást spórol meg, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy e z bizony pénzbe fog kerülni. Pénzbe fog kerülni, és elsősorban azoknak a kamaráknak a számára, amelyek ezeket az igazolványokat majd ki fogják adni. Rengeteg olyan funkciót kíván áttestálni a kamarára ez a törvényjavaslat, amelyek a számítógépes rendszer f ejlesztését, a különböző értesítések ellátását a kamarákra testálják. Ezeket bizony a kamaráknak kell megfinanszírozni. Úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslatban szereplő 180 napos határidő és az egyéni vállalkozásoknál a július 1jei határidő talán elegend ő lesz arra, hogy az önkormányzatok részéről is megtörténjen az az átadás, amely a kamarák számára a munka ellátáshoz mindenképpen szükséges. A kamarai tagdíj kérdése: az előbb említettem, hogy az egyéni kis- és középvállalkozások legnagyobb részének ellen szenve éppen amiatt van a kamarák irányában, mert ez a kamarai tagdíj hamarabb került befizetésre, mint ahogy a kamarai szolgáltatás megjelent volna. (9.30) Hogy mekkora összegről van szó, azt az 1996os statisztikai adatok tartalmazzák: a tagdíjbevételek körülbelül 5 milliárd forintos összeget tettek ki, a vidéki szervezeteknél ebből 3 milliárd forintot, a budapesti szervezeteknél pedig körülbelül 2 milliárd forintot fizettek be a tagok a kamaráknak a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara területi kamarái 1996ban 2,9 milliárd forint tagdíjat fizettek be. Ez a hozzá viszonyított - 373 ezer fős - taglétszámhoz viszonyítva is magas összegnek tekinthető. A benyújtott törvényjavaslat ezt a kérdést végre olyan irányban is módosítja, amely a vállalkozások jelentős sz ámának bizonyára kisebb tagdíjat vagy költségkímélést jelent. A törvényjavaslat azt a célt fogalmazza meg, hogy a tagdíjat a helyi iparűzési adó mértékének 25 százalékában kell limitálni. Ezt mi helyesnek tartjuk. Úgy gondoljuk, hogy akkor beszélhetünk jól működő kamarákról, ha ezek a kamarák minél kevesebb terhet rónak a saját tagjaik számára. Ezért a Fidesz helyesnek tartja ezt, és úgy gondoljuk, hogy ne nőjön ez a mérték, sőt, ha mód és lehetőség van rá, akkor ezt a mértéket talán még csökkenteni is lehe t. A Fidesz tehát ebben a kérdésben a kamarai tagdíjak csökkentése mellett teszi le a voksát. Az adóból való levonhatóság kérdése: A FideszMagyar Polgári Párt részéről Sümeghy Csaba képviselőtársunk nyújtott be arra vonatkozóan törvénymódosítási javaslato t, hogy a kamarai tagdíjak levonhatók legyenek az adóalapból, de erre, sajnos - a kormánypárti többség nem támogató szavazata miatt , nem került sor. Úgy gondoljuk - egyetértve az előttem szóló Tardos Márton képviselő úrral , hogy ebben a kérdésben addig , amíg a kamarák nem tudnak széles körű funkciót ellátni, nem tudnak a tagjaik számára alapvető szolgáltatásokat biztosítani, erre a könnyítésre mindenképpen szükség van. Szeretnénk, ha a törvényjavaslatba bekerülne egy olyan minimummérté k is, amely a kamarai tagdíjak alsó limitjét határozná meg. Úgy gondoljuk, hogy különböző típusú és méretű vállalkozások szerepelnek a gazdasági kamarákban. Elsősorban a Magyar Kézműves Kamara az, amelynek a tagdíjai a kis- és középvállalkozásoktól kerülne k ki. Célszerű lenne, ha ennek a kamarának a működése is kiszámítható és biztosabb alapokra kerülne.
