Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 15 (297. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÁDÁR BÉLA (MDF):
266 Mindez arra utal, hogy a magyar kormány álláspontja, a magyar politikai erőknek a higgadt állásfoglalása megfelel ő partnerekre talál, s Európa elutasítja az ilyen törekvéseket. Számomra öröm volt, hogy magam is jelen lehettem; nem magyaroknak, nem nekünk kellett ezt beterjeszteni, hiszen itt nem Magyarországról és nemcsak a magyar kisebbségről van szó, hanem a demokr áciáról, a demokrácia fontos alapelveiről. Manapság, az elmúlt napokban Meiar, úgy tűnik, elhatárolódik ettől a nyilatkozattól. Ezt a magunk részéről akár örömmel is fogadhatjuk, hiszen azt jelenti, hogy felismerte az ebben a javaslatban rejlő veszélyeket. Ma arról beszél, hogy kártérítési pert indít azok ellen, akik erre a javaslatra hivatkoznak vagy akik ezt a javaslatot neki tulajdonítják. De hát elsősorban ki vetette föl ezt a javaslatot, honnan került ez a köztudatba? Egy nagygyűlésen, ahol nem más, mi nt maga Meiar mondta, és egy interjúban, amelyet szintén ő adott. Azt gondolom, ha kártérítési pert kíván indítani, akkor annak elsőrendű tárgya csakis önmaga lehet. Itt szeretnénk leszögezni azt a szabaddemokraták nevében: helyeseljük, hogy a magyar minis zterelnök a tárgyalás során a leghatározottabban elzárkózott ettől, elzárkózott még a javaslat megtárgyalásának gondolatától is. Azt hiszem, hogy helyesen cselekedett, hiszen ez még vita tárgya sem lehet a két ország között. És nagyon helyeseljük a magyar diplomáciának az azóta tanúsított magatartását, hiszen a magyar diplomácia ebben a kérdésben egyértelmű volt, határozott volt, de arra is figyelemmel volt, hogy nekünk nem érdekünk a kérdés eszkalálása, hiszen az az érdekünk, ami most ebben a pillanatban a reális helyzet is: mindenki világosan lássa, hogy a feszültségek, a viták okozói nem mi vagyunk. Mi higgadtan, európai módon, de azért egyértelműen utasítjuk ezt vissza, de nem megyünk bele olyan vitákba, amelyek sehova sem vezetnének ebben a kérdésben. M i azt gondoljuk, hogy ezt a politikai magatartást kell folytatnia a magyar kormánynak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) az elkövetkezőkben is, és azt kérjük a kormánytól és valamennyi politikai párttól, hogy ezt támog assák. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kádár Béla frakcióvezetőhelyettes úr, MDF. Megadom a szót. DR. KÁDÁR BÉLA (MDF) : Elnök Úr! Tisztel t Ház! Az elmúlt héten ismét felizzott a vita a magyar gazdaság helyzetéről, a kormányzat gazdasági folyamatok alakításában vitt szerepéről. Ki ne örülne annak, hogy a magyar gazdaság helyzetében vannak most kedvezőbb, az elmúlt kéthárom évnél kedvezőbb j elek, ki ne örülne annak, hogy javul az ország nemzetközi megítélése, mozgástere, hogy csökken az eladósodás, csökken az infláció üteme, csökken a központi elosztás GDPhez viszonyított aránya, hogy ismét nő, túlhűtés után az ipari termelés, a beruházás vo lumene? Elhangzanak az ígéretek nyugdíjemelésről; valóban nőtt a reálbérek színvonala is. Nem is kértem volna szót akkor, hogyha nem bántott volna egy kicsit az a legendásnak ugyan nem nevezhető szerénység, amellyel a kormányzat a helyzetjavulási jegyeket, megélénkülési mutatókat magáévá tette, kisajátította, és nem sejlenének fel azok a veszélyelemek, akiknek a siker a fejébe száll "semi remi" mottó alapján, amely a helyzetkezelésben is majd aggályos következményekhez vezethet. Ezekben a helyzetértékelések ben nem esett szó arról, hogy az elmúlt három évben bizony igen kedvezőek voltak a magyar gazdaság külső fejlődési feltételei, vagy más szóval: a gondviselés a magyar gazdaság iránt a korábbinál, az 199094 közöttinél jóval barátságosabb magatartást tanúsí tott, hiszen nem volt jugoszláv háború, megszűnt a szomszédos országok gazdasági mélyrepülése, a korábbi nagyarányú nyugati recesszió, még csak három aszályos év sem volt, mint
