Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2650 Na most én azt gondolom, hogy mind a két hivatkozás, mind a két indok téves. Téves az az indok, ho gy itt nem egyházat finanszíroznak, hanem az oktatást. Ez az indok azért téves, mert az egyházi iskola, az egyházi felsőoktatási intézmény kettős funkciót lát el. Ellátja magát az oktatási funkciót, de ha csak azt látná el, akkor az egyház nem törekedne ar ra, hogy egyházi iskolák jöjjenek létre, illetve az iskolák egyházi fenntartásba menjenek át, egyházi felsőoktatás jöjjön létre - ha ez az intézmény ugyanazt csinálná, mint amit állami iskolaként korábban csinált! Nem, nyilvánvalóan, mint ahogy erről az el őző alkalommal, már az előző fölszólásomban beszéltem, ezeknek az intézményeknek a működtetésével az egyház ellátja azt a sajátosan egyházi funkciót, hogy az új generáció nevelése az általa megkívánt szellemben történjék, és ezzel a saját értelmiségének az újratermelését biztosítsa. Ez nem állami feladat, ez egy, az államin túlmenő, sajátos feladat, és itt ennek a finanszírozása történik. Azzal az érvvel kapcsolatban pedig, hogy állami feladatot vállal át, azért valamit é rdemes figyelembe venni. A társadalomban rengeteg olyan intézmény működik, amely állami feladatot vállal át, és rengeteg olyan intézmény működik, amelyik állami feladatot vállal át és a finanszírozását az állam ennek ellenére nem látja el. Csak hogy két il yen példát mondjak, az egyik a választottbíróság. A választottbíróság az igazságszolgáltatás feladatát vállalja át a bíróságoktól, és ennek ellenére a választottbíróságot nem az állam finanszírozza, hanem a felek. Holott ott is egy alapjogot biztosít, neve zetesen a tulajdon védelmének alapjogát biztosítja a választottbíráskodás, és mégsem finanszírozza az állam! Itt vannak az őrzővédő társaságok, az őrzővédő vállalkozások, amelyek valójában a rendőrség állami feladatát veszik át, az emberi testi épség és a tulajdon biztosítását látják el, teljes mértékben magánpénzből, és egy őrzővédő társaságnak az államtól átvállalt feladatának a finanszírozásában semmilyen szerepet nem játszik az állam. De hadd menjek tovább: itt fekszik előttünk a nonprofittörvény. A nonprofittörvény foglalkozik azokkal a magánszervezetekkel, amelyek közhasznú szervezetek, és foglalkozik azokkal, amelyek kiemelten közhasznú szervezetek. És miért kiemelten közhasznú szervezetek? Mert állami vagy önkormányzati feladatot vállalnak át. És részesülnek ezért teljes finanszírozásban? Dehogy! Csak bizonyos, valamivel nagyobb kedvezményekben részesülnek, mint a nem kiemelten közhasznú szervezetek, holott állami és önkormányzati feladatokat vállalnak át, ugyanúgy, mint a nem állami iskolák. Tehát korántsem magától értetődő, hogy azért, mert állami vagy önkormányzati feladatot vállal át egy egyházi iskola, teljes finanszírozásra tarthatna méltányosan igényt. Úgyhogy én azt hiszem, ez az indoklás nem állja meg a helyét. Kétségtelen tény, hogy itt al kotmányos követelményekről van szó, és gondolom, Sasvári Szilárd képviselőtársam erre máris föl fogja hívni a figyelmemet, és föl fog olvasni az Alkotmánybíróság határozatából - másképp nem lenne Sasvári Szilárd. (Sasvári Szilárd: Természetesen.) Én ezzel egyetértek. Milyen alkotmányos követelményekről van is szó, tisztelt Országgyűlés? Két alkotmányos követelményről, az egyik a tanszabadság, tehát a szabad iskolaválasztás követelménye, a másik pedig a vallásszabadság követelménye. Ebből vonja le az Alkotmá nybíróság azt a helyes következtetést, hogy módot kell adni arra, hogy a szülők, a családok egyházi iskolát válasszanak, és biztosítani kell, hogy ez ne járjon számukra aránytalan teherrel, tehát az egyházi iskolába is úgy járhassanak, hogy ne kelljen tand íjat fizetni, olyan anyagi helyzetbe kell hozni az iskola fenntartóját, hogy ne kényszerüljön tandíjat követelni, vagy legalábbis ne olyan tandíjat, ami már aránytalan terhet jelentene. Kétségtelen tény, hogy ez az igény alkotmányos szempontból joggal képv iselhető. Csak két kérdés van. Az egyik, hogy amikor teljes finanszírozást mondunk mind a felsőoktatásnál, mind a közoktatásnál, akkor vajon a javasolt megoldás nem teljesítie túl ezt az alkotmányos igényt, hiszen nemhogy aránytalan terhet, de semmilyen t erhet nem hárít sem az igénybevevőkre, sem pedig magára a fenntartóra, hiszen a teljes finanszírozás ezt jelenti. Én azt hiszem tehát, hogy itt a törvényjavaslat, amit tárgyalunk, túlteljesíti azokat az alkotmányos
