Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2651 követelményeket, amelyeket az Alkotmánybí róság megfogalmazott, és olyan különbséget tesz az egyházak és más nem állami fenntartók között, amelyek szerintem nem indokolhatók. Az államtitkár úr itt rendszeresen arra hivatkozik, hogy nem az iskolák finanszírozásában van a különbség, az egyházi iskol át ugyanúgy finanszírozzák, mint az önkormányzati iskolát, csak éppen az egyházi fenntartó kap külön pénzt, miután neki egyébként nincs pénze, szemben az önkormányzattal meg az egyéb fenntartókkal, akiknek van, ezért méltányos és indokolt, hogy az egyházi fenntartó, és nem az iskola - szokta államtitkár úr mondani - kapjon az államtól külön pénzt abban az arányban, ahogy iskolát tart fenn. Ez akkor lenne egy helytálló érvelés, ha például az egyéb nem állami fenntartó, amelyik szintén átvállal állami feladat ot, szintén olyan arányban kapna az államtól pénzt, kiegészítő támogatást, amilyen arányban iskolát tart fenn, de nagyon jól tudjuk, hogy erről nincs szó. A megoldásban maga a konstrukció is problematikus. Tudniillik az a konstrukció, hogy nem azt tesszük, hogy valamilyen más módon biztosítjuk azt, hogy az egyháznak legyen jövedelme, amiből szabadon dönthet, hogy iskolát, ilyen iskolát, olyan iskolát tart fenn, vagy valami egészen mást, mint ahogy ez minden más fenntartónál, például az önkormányzatoknál van , amelyek szintén az államtól kapnak pénzt, és dönthetnek, hogy abból iskolát működtetnek, vagy kórházat, vagy utat építenek, vagy bármi mást. Ehelyett az egyháznak azt mondjuk, hogy ő a különböző feladataira külön kapja a pénzt, és az iskola fenntartására pedig olyan arányban, amilyen arányban iskolát működtet. Ez egy sajátosan felelőtlen állapotba hozza az egyházat mint iskolafenntartót, mentesíti a racionális számítás, a racionális gazdasági gondolkodás ama követelménye alól, ami minden más iskolafenntar tóra és intézményfenntartóra nehezedik. Ugyanakkor ez bizony, diszkriminációt jelent, diszkriminációt minden más iskolafenntartóval szemben. Az a következménye, s ez aztán egy külön probléma, hogy amikor a vatikáni megállapodás megszületett és valóban érzé kelte a minisztérium, az előterjesztő, hogy ez milyen gondokkal járhat, akkor behozott a javaslatba egy olyan konstrukciót, hogy azoknak az iskoláknak az esetében, amelyeket a vatikáni megállapodás alapján adtak vissza, vagy már visszaadták, vagy már az eg yház kezében vannak, és vélelmezzük, hogy ilyen alapon kerültek egyházi kezelésbe, azoknál az állami költségvetés biztosítja a kiegészítő támogatást; amely, mondjuk, a jövőben egyházi kézbe kerül, és nem az ingatlantörvény alapján visszaadott iskoláknál me g az önkormányzatra hárítjuk ezt a terhet. (22.10) Ez aztán kétségkívül egy olyan diszkrimináció, amit - szerintem - semmilyen módon nem lehet indokolni. Van még egy probléma, ami abból fakad, amivel kezdtem Daróczy Zoltán képviselőtársunk nyomán: létrejöt t egy olyan közbülső kategória, amely nem állami, de úgy kezeljük, mintha állami lenne. Ennek a felfogásnak az alapján fogalmazódik meg állandóan az, hogy az egyházi iskolának is és az egyházi felsőoktatási intézménynek is... - mint ahogy a felsőoktatási t örvénymódosítás 5. §ában ezt olvassuk : "A hallgató világnézeti szabadsághoz fűződő alkotmányos jogát egyetlen felsőoktatási intézmény sem korlátozhatja. A vallásos vagy világnézeti meggyőződés a tanulmányok megkezdésének vagy folytatásának feltételéül n em szabható; kivétel a hitéleti képzés." Azt hiszem, hogy ez a látszólag rokonszenves paragrafus tévedés. Helyes férfiak és nők között megkülönböztetést tenni? Nyilvánvalóan nem alkotmányos. Ha, mondjuk, egy futballcsapatról van szó, ami egy férfi sportág, akkor nyilvánvalóan nem tekintendő alkotmányellenes diszkriminációnak az, ha oda csak férfiakat vesznek be. Azt gondolom, ha egy egyház alapít egy iskolát, ami nem állami iskola, aminek az a célja, hogy ott az ő vallásának szellemében történjék a nevelés, akkor szerintem teljesen megengedhető és semmiféle diszkriminációt nem jelent, ha olyan pedagógusokat kíván oda felvenni, akik ebben a szellemben fogják a nevelést és az oktatást folytatni, tehát feltehetően olyan vallásúak. Más kérdés az, hogy amikor az iskolák átvétele történt, akkor persze helyénvaló volt olyan garanciákat adni, hogy az átvett iskolák pedagógusainak; akkor is ott dolgozhassanak tovább, ha nem annak a vallásnak a hívei.
