Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2649 egyházaknál minden további nélkül elképzelhető, hogy felsőoktatási intézményeiket az integrációs törekvések keretében, természetesen megtartva bizonyos autonómiát, az állami egyetemekkel együttműködve univerzitások keretében működő intézményhálóz attá fejlesztik. Itt nem kell nagy dologra gondolni. Gondoljunk arra, hogy a volt Német Demokratikus Köztársaságban végig volt a hallei egyetemnek például teológiai fakultása állami egyetem keretében. Tehát semmi problémát nem látok ezzel kapcsolatban. A t örvényben nyilvánvalóan nem arról kell intézkedni, hogy ez bekövetkezzen, hanem valamilyen értelemben a törvényben lehetőséget kellene adni - a módosításban - arra, hogy ilyen irányú törekvéseknek is legyen jövője Magyarországon. Meg kell mondjam, én azért beszélek erről ilyen vehemenciával, mivel Debrecenben kezdettől fogva az univerzitás gondolatába beleértettük a református egyház teológiai fakultását is, és mind a mai napig, legalábbis ebben a formában, ahogy működik a szervezet, ők tevékenyen részt ves znek ebben a közös munkában. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Szólásra következik Bauer Tamás képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Végtelenül hálás vagyok Daróczy Zoltán felszólalásáért, mert beszédének bevezető részében minden korábbinál világosabbá tette azt, hogy mit is jelent az, amit ez a két törvé nyjavaslat a dolog lényegét tekintve tartalmaz, és mi az, amiért mi, szabaddemokraták nem tudjuk őket elfogadni. Ugyanis amikor azt mondta a felsőoktatás vonatkozásában, hogy eddig volt két kategória - állami meg nem állami, vagyis magán , most három kate gória van. Van az állami, van a magán, és van az egyházi, amelyik abban különbözik az államitól, hogy nem az állam igazgatja, és abban különbözik a magántól, hogy az állam finanszírozza, és minden más tekintetben úgy működik, mintha állami lenne. S ez az, ami nekünk nem tetszik. Ennek az egész problémakörnek a központi kérdése 1990 óta az állam és az egyház viszonya, és az összes konfliktus vagy majdnem az összes konfliktus, ami ekörül kialakult, ez a közoktatás és a felsőoktatás kérdése. (22.00) Vagyis hog y mi történjék, hogyan működjenek, hogyan illeszkedjenek be az egész rendszerbe az egyházi iskolák és az egyházi felsőoktatási intézmények. A dolog abból következik, hogy a rendszerváltást követően az egyházak részéről fölmerült az az igény, hogy valamilye n körben, lehetőleg minél szélesebb körben helyreálljon az az egyházi iskolarendszer és felsőoktatás, ami valaha létezett, és az ingatlantörvény lehetővé tette, hogy széles körben visszakapjanak iskolákat és felsőoktatási intézményeket. Erre sor is került, illetve új intézmények is létrejöttek. Ugyanakkor ezeknek a működtetésére nem volt forrás, pontosabban a közoktatásban a normatíva részleges forrást biztosított, ugyanúgy, mint minden más fenntartónak; a normatíván felüli összegre nem volt pénz, a felsőok tatásban meg egyáltalán nem volt pénz a működtetésre. Amikor fölléptek ezért, és elindult a mozgalom az iskolák és főiskolák visszaadására, akkor még igazán nem merült föl az a kérdés, hogy miből fogják őket fenntartani. Amikor a visszaadás megtörtént, akk or került elő ez a kérdés, akkor jöttek létre a közoktatási megállapodások, amelyekben az állam a normatíván felüli összeget megállapodásszerűen vállalta. Akkor fölmerült az az igény újra meg újra, hogy miután - és a "miután"ra mindjárt visszatérek - az e gyház az egyházi iskolákban tulajdonképpen mást sem tesz, mint átvállalja az állami feladatot, akkor a finanszírozást teljes egészében vállalja át az állam. Itt két dologra szoktak hivatkozni. Az egyik dolog, hogy amikor az állam ezt finanszírozza, akkor n em az egyházat finanszírozza, hanem az oktatást, másrészt hogy itt az intézmény állami feladatot vállal át, tehát nyilván az államnak kell ezt finanszírozni.
