Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ):
2644 IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Néhány dolgot szeretnék összefoglalva elmondani; lehet, hogy sok újat nem tudok mondani, hiszen egy más érveit folyamatosan megismerjük, és időnként visszatérnek az érvek és a válaszok. De mégis szükségesnek tartok leszögezni néhány olyan fontos elvet, amelynek az újbóli és újbóli fölvetésétől nem tudunk eltekinteni. (21.30) Sok szó esett ma itt már az e gyház és az állam szétválasztásáról, és azt hiszem, hogy ennek az elvnek a fontosságáról - különösen az oktatás területén - nem kellene hosszú vitát folytatnunk. Nyilván mindannyian egyetértünk ennek az elvnek a fontosságában, és abban, hogy mind az államn ak, az önkormányzatoknak, mind pedig az egyházaknak - nem történelmieknek és történelmieknek, akár olyan körben is, ahogy azt Árgyelán képviselőtársunk nagyon helyesen felvetette - egyaránt érdeke az állam és az egyház szétválasztása. Hogy miért olyan font os ez éppen az oktatás területén - hadd tegyek egy kitekintést ma már majdnem történelmi távlatokra, hiszen mindannyian emlékszünk arra, hogy a rendszerváltás előtti évtizedekben az állam nem volt egyáltalán semlegesnek tekinthető ideológiai, vallási értel emben. Semlegessége legfeljebb abban merülhetett ki ebben az időben, hogy mindenfajta vallásos tanítást elutasított, és tudatosan ateista álláspont közvetítését várta el az iskoláktól, sőt - emlékszünk rá - retorziókat is foganatosított a hitüket, vallásuk at nyíltan megvalló diákokkal szemben. Ma hála istennek, mondhatjuk, nem ilyen problémákkal kell megbirkóznunk, de azért van bőven tennivalónk. Az teljesen helyes és korrekt dolog, hogy a közoktatási normatíva önkormányzati, egyházi, alapítványi, magánisko lák számára egyaránt rendelkezésre áll. Tudjuk persze mindannyian, hogy ez a normatíva csak körülbelül kétharmad részben fedezi az oktatás költségeit, és a hiányzó részt a fenntartónak valamilyen forrásból fedeznie kell. Felvetődik a kérdés, hogy miért len ne aggályos az, ha az állam ígéretet tesz az egyházi iskolák teljes körű finanszírozására. Itt problémaként vetődne fel - de meggyőződésem szerint nem a legfontosabb problémaként , hogy a teljes körű finanszírozó vajon milyen követelményeket támaszthat a finanszírozottal szemben, mit kérhet számon, és mennyire szólhat bele a tanítás tartalmi részébe. Nem hiszem, hogy itt ez volna az igazi probléma, hanem az, ahogyan ezt már sokszor elmondtuk: a nehéz finanszírozási helyzetben lévő önkormányzatok - szabadul ni akarván a legnagyobb kiadási tételüket jelentő, nehezen finanszírozható intézményeiktől - abban válnak érdekeltté, hogy a teljes finanszírozás ígéretét bíró egyházaknak adják át működtetésre az iskoláikat. Könnyen megválaszolható kérdés, hogy egy ilyen folyamat valakinek is az érdekében állhate. Nyilvánvaló, hogy hosszú távon semmiképpen sem érdeke ez sem az önkormányzatoknak, sem az egyházaknak, hiszen az önkormányzatokon a kincstár, a költségvetés előbbutóbb mindenképpen megkeresné az egyházi iskola pluszfinanszírozásának a költségvetéseit, nem beszélve arról, hogy az önkormányzat elveszítené a lehetőségét annak, hogy beleavatkozzék a polgárai igényeinek megfelelő oktatás kialakításába. Természetesen az egyházaknak sem érdekük, hogy finanszírozási gon dokkal küszködő intézményeket szabadítsanak a nyakába, esetleg úgy, hogy ott, adott helyen és időben nincs is valós igény egy egyházi intézmény működtetésére. A fenti problémával kapcsolatban a törvényjavaslat tulajdonképpen kármentésre vállalkozik, külön kezelve a kárpótlás során átadott iskolák finanszírozását. Itt újra felvetődik egy kérdés, kedves képviselőtársaim, hogy jóe vajon az, ha az állam különbséget tesz egyházi és más egyházi iskola között finanszírozás szempontjából; különbséget tesz egy kárp ótlás során visszaadott egyházi iskola finanszírozása és egy újonnan létrejött egyházi iskola finanszírozása között. Nem beszélve arról, hogy jóe az, ha különbséget teszünk egyházi és önkormányzati vagy magán, vagy alapítványi iskolák finanszírozása közö tt. Vajon egy finanszírozási szempontból egyre kuszább rendszer - amely bizonyos típusú iskolákat kiemelten finanszíroz - megfelele az állam világnézeti semlegessége iránt támasztott követelményeknek? Egyenlő esélyeket biztosíte így az állam a minél szín vonalasabb
