Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
2642 kellemesebb lenne valamennyiünk élete, ha csak ilyen, nem vitára , hanem mérlegelésre alkalmas törvényjavaslatok kerülnének az Országgyűlés elé. A törvényjavaslatban foglalt módosításokat értékelve ki kell emelni, hogy a Szentszékkel kötött megállapodás ezen a területen valóban ösztönző szerepet töltött be, a korábban, a körülményekből eredően túlzottan államcentrikus oktatás nyomasztó túlsúlya oldódni látszik, az állami, nem állami kategóriák immár jogszabályi szétbontása a magánoktatási és egyházi oktatási intézményekre végre megteremt egy többszínű rendszert. Mindenké ppen kedvező a szabályozáson belül, hogy hosszú idő után egyértelműen rendeződik az egyházi intézmények helyzete. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítása I. fejezetének 2. cikke rögzíti, hogy az egyház az általa fenntartott közoktatási in tézmények után, beleértve az óvodákat, az általános és középiskolákat és diákotthonokat is, ugyanolyan szintű pénzügyi támogatásban részesül, mint a hasonló intézményeket működtető állami és önkormányzati fenntartó. A megállapodás tehát elvet rögzít, s nem vizsgálja - mint a hitéleti intézmények esetében , hogy már meglévő vagy újonnan megalapításra kerülő közoktatási intézményről vane szó; tekintve, hogy a közoktatási intézmények a megkötött közoktatási megállapodások alapján a normatív támogatást megkap ták, a fenntartási, felújítási költségek finanszírozásáról viszont a kiegészítő támogatás keretében az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló, jelenleg az Országgyűlés előtt fekvő T/4924. számú törvényjavaslat rendelkezik. Egyáltalán nem világos, hogy milyen célt is szolgál a jelenlegi törvényjavaslat, amely inkább bonyolítja, mint egyszerűsíti a jelenlegi törvényi rendelkezéseket, egyáltalán nem a Szentszékkel kötött megállapodás szellemében. (21.20) A kisméretű törvényjava slat leglényegesebb ötletét a 2. § tartalmazza. Ennek értelmében az eddigi közoktatási megállapodások megszűnnek, és elégséges, ha az egyházak egy, az önkormányzatnak küldött nyilatkozatban jelzik, hogy az önkormányzat közoktatási feladatvállalásában való részvételt elfogadják. Ez a megoldás valóban egyszerűsítés lehetne, ha nem volnának megkötések. Először is ez a megoldás csak azokra az intézményekre vonatkozik, amelyek az 1991. évi XXXII. törvény, tehát a volt egyházi ingatlanok visszaadására vonatkozó t örvény értelmében kerültek visszaadásra, illetve amelyek 1998. január 1jén mint egyházi tulajdonú intézmények működtek. Természetesen mindez nem azokra vonatkozik, amelyek a jövőben kerülnek visszaadásra, hanem visszamenőleges hatállyal is. A javaslat 7. §a értelmében ugyanis az eddigi közoktatási megállapodások megszűnésével a közoktatási megállapodással gyakorlatilag azonos tartalmú nyilatkozatokat kell az egyházaknak beküldeni. Hogy ennek nyilvánvalóan semmi értelme, azt hiszem, ez minden ki számára világos. Az ötlet továbbfejlesztése ezután már teljesen zavaros helyzetet teremt. A javaslat 2. § (12) bekezdése rögzíti, hogy a művelődési és közoktatási miniszter változatlanul köthet közoktatási megállapodást. A 7. § (1) bekezdés b) pontja ér telmében viszont a miniszterrel kötött eddigi megállapodások is megszűnnek. Arról már nem esik szó, hogy ezek megújításával kapcsolatban mi történik. Mint említettem, a nyilatkozat csak egyes, a visszaadott intézményekre vonatkozik, egyéb esetben változatl anul a közoktatási megállapodás megkötése kötelező, a törvény egyéb részei viszont éppen azt kívánják megakadályozni, hogy lehetőleg ne szaporodjon az ilyen intézmények száma. Azaz a törvény alapján kötelezően visszaadott intézményeken kívül az önkormányza tok lehetőleg ne adjanak át az egyháznak közoktatási intézményt akkor sem, ha működésükről nem tudnak gondoskodni. Ennek megfelelően a javaslat értelmében minősített többségre van szükség az önkormányzati döntéseknél, melyek az átadásról szólnának, illetve az önkormányzat a kiegészítő támogatást a saját bevételeiből kell hogy fizesse. Az eddigi módosításokat tulajdonképpen kötözködésnek is lehetne tekinteni, de mindez a csúcspontját a 6. §ban, a közoktatási törvény 118. § új (9) bekezdésében éri el azzal, hogy az előbbiekben ismertetett megkötéseket az egyház által jövőben létesítésre kerülő közoktatási intézményekre is kiterjesztik. Így tehát az újonnan létesített egyházi közoktatási intézmény esetében
