Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 15 (297. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
265 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Én nem kívánom megelőlegezni azt a vitát, amely majd le fog zajlani a népszavazás kérdésében, de nem szeretném, ha megválaszolatlanul maradna néhány hamis állítás. A kormány valóban véleménynyilvánító népszavazást kezdeményezett, szemben a Fidesszel, amely semmilyen népszavazást nem akart a NATO kérdés ében. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Ne tegyen úgy, frakcióvezető úr, mintha nem emlékezne erre a színeváltozásra! - hogy önt idézzem. A kormány nem a népszavazást tartotta európaiintegrációellenesnek a földkérdésben, hanem azt a kérdésfeltevést tart otta integrációellenesnek, amire önök kampányszerű aláírásgyűjtésbe kezdtek. Ezért tette félre a kormány a presztízsszempontokat, vagy ahogy ön fogalmazott a múltkor, változtatta meg a színét, pedig csak annyit tett, hogy fontosabbnak minősítette az ország NATOcsatlakozásának ügyét a pártpolitikai megfontolásoknál. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Napirend előtti hozzászólásra megadom a szót SzentIványi István frakcióvezető úrnak, SZDSZ. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valószínűleg valamennyi képviselőtársunk már eljátszott életében azzal a gondolattal, milyen érdekes lenne egy időutazáson részt venni. (15.30) Az elmúlt hetekben azonban igen kellemetlen időutazásra invitált minket Vladimir Meiar úr, Szlovákia miniszterelnöke. A miniszterelnök, mint saját bevallása szerint, nagygyűlésen elmondta, majd pedig egy interjúban is megerősítette, azt a javaslatot vetette föl, hogy lakosságcsere keretében oldják meg a felmerülő problémákat, azaz lakosságcs erére kerüljön sor a két ország között. A magunk részéről, de azt hiszem, ebben egyetértünk valamennyien, kormánypárti és ellenzéki képviselőtársak, beleborzongtunk ebbe az időutazásba (Zaj az ellenzéki pártok soraiból.) , úgy gondoljuk, hogy mindez a Benedekrétumok korszakát idézi fel, a potsdami megállapodás korszakát, azt a korszakot, amelyet szeretnénk meghaladni, és nem újból visszaállítani. Volt azonban valami pozitívum is a bejelentés után, és erre is föl kell figyelnünk: ez a szlovák ellenzéki pá rtok reakciója volt. Azonnal és egyöntetűen elutasították és felháborítónak minősítették ezt a javaslatot. Ez bizony minket támaszt alá, a kormánypártoknak azt a kitartó törekvését, hogy partnerekre van szükség. Mi nem Szlovákiát, a szlovák politikai elite t ítéljük el ilyenkor, hanem azokat, akik a nacionalista kártyát, a magyar kártyát akarják kijátszani. Tehát igenis van ennek pozitív üzenete is, vannak, akik pontosan tudták, hogy egy ilyen javaslat milyen viszály magvát hintheti el. A nemzetközi visszhan gja ennek a javaslatnak igencsak erős, egyértelmű és elutasító volt. A világ jelentős hírügynökségei, nagy napilapjai mind visszatértek erre az ügyre, kommentálták, és bizony nem túl kedvező, sőt kimondhatjuk, nagyon is kedvezőtlen színben tüntették fel az eredeti javaslatot. Egyetlen bátorító, idézőjelben vett pozitív reagálás érkezett Meiar javaslatára külföldről. Nem akárki tette ezt, hanem Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere, aki készséggel csatlakozott ehhez az ötlethez, alkotó módon tovább is fejl esztette, mert nála már nem is lakosságcseréről volt szó, hanem egyszerűen a magyarság Tiszántúlra történő deportálásáról. Itt sajnos kiderült, kik azok, akik egymással egyetértenek, kik azok a hasonlók, akik egymásnak örülhetnek. Engedjék meg, hogy itt ut aljak arra, hogy az elmúlt héten a liberális pártok európai kongresszusán, az ELDR Brüsszelben tartott kongresszusán ugyancsak felmerült ez a kérdés. Osztrák liberális barátaink egy sürgősségi indítványt terjesztettek be, ez leghatározottabban elutasította a javaslatot, s arra hívott föl, hogy Meiar vonja ezt vissza, s a nemzetközi erők fokozatosan kísérjék figyelemmel, mi történik Szlovákiában.
