Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat; a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvé... - ELNÖK (dr. Áder János): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2613 kezelését. Az európait jellem zi körülbelül úgy, ahogy Sasvári Szilárd a múltkor ezt a bizonyos pozitív semlegességet jellemezte, és ezzel szembeállítja az állam és egyház, ha úgy tetszik, radikális elválasztásán alapuló amerikai viszonyt. (19.00) Hadd tegyem hozzá Sasvári Szilárd kedv éért: Amerikában nyilván nem lehet szó a társadalom és az egyház elválasztásáról, és ezt senki nem mondja. Az állam és az egyház, ha úgy tetszik, radikális elválasztása az, amit amerikai modellként Deák Ferenc azon a Mészáros István által említett helyen m egemlít, és amit Deák Ferenc és az egész magyar nemzeti liberális hagyomány - Kossuthot Deákot, Eötvöst és még sok mindenkit beleértve - Magyarország számára követendő példának tekint: tehát az államnak a hitbéli kérdésekben, lelkiismereti kérdésekben, egy házi kérdésekben való semlegességének, állam és egyház radikális elválasztásának az álláspontját. Miért olyan fontos ez? Miért fontos az állam semlegessége egy olyan országban, mint Magyarország? Egy olyan országban, amelyet - eltérően a déleurópai ország októl vagy Írországtól és még sok országtól - évszázadok óta a lelkiismereti, vallási pluralizmus jellemez, a sokféle világnézet jelenléte az országban? Nagyon egyszerű, hogy ez miért fontos. Azért fontos, hogy egyetlen polgárunknak se kelljen azt éreznie, hogy állama tőle távolabb áll, mint más polgártársaitól; hogy a hívő állampolgárnak ne kelljen úgy éreznie magát, mint a több mint negyven évig tartó ateista rendszerben, ahol minden hívő állampolgár úgy érezte, hogy a deklaráltan ateista állam nem annyir a az ő állama, mint amennyire az ateisták állama - ebben éltek hívő polgártársaink negyven éven keresztül. De a fordítottja is igaz: a nem hívő állampolgárnak se kelljen úgy éreznie, hogy az az állam nem annyira az ő állama, mint például a nagy vallások ir ánt különös rokonszenvet mutató állam! Tehát a polgárok egyenlőségének érvényesítése megköveteli az államnak a lelkiismereti, vallási kérdésekben való semlegességét. Ez az oka annak, hogy mi, szabaddemokraták, ezt a 150 éves liberális hagyományt követve, a z állam semlegességének talaján állunk, abban az értelemben, ahogy az Alkotmánybíróság nevezetes ítéletében levezette az állam és egyház elválasztásának alkotmányos elvéből az állam semlegességének követelményét. Ezt a követelményt a rendszerváltás éveiben sikerült közjogi, politikai értelemben megvalósítanunk - szemben az 1945 előtti időszakkal, tehát az államegyházi berendezkedéssel, és szemben az 1947 és 198889 közötti időszakkal, az ateista állam időszakával ; az alkotmány módosításával, az '90. évi I V. törvénnyel Magyarországon jogi értelemben megvalósult az állam és az egyház elválasztása, az állam semlegessége. Történtek ugyan kisebb félrelépések ebben a kérdésben - mi ilyennek tekintjük a tábori lelkészet bevezetését, ami egy jellegzetes összefonód ása egyháznak és államnak , történtek gesztusok, alapjaiban azonban elmondhatjuk, hogy sikerült megvalósítani Magyarországon állam és egyház elválasztását, és ezt egy nagyon nagy jelentőségű dolognak tartjuk. Mindeddig azonban nem sikerült érvényesíteni a z egyházak finanszírozásában, az egyházak működésének pénzügyi alapjaiban az állam és egyház elválasztásának elvét, és úgy látszik a mai vitából is, és ebből a most folyó vitából is, hogy ebben a kérdésben továbbra is vita van. Mert van egy olyan álláspont , és ez az álláspont rendszeresen megfogalmazódik, amelyik a vallásszabadság alkotmányos elvéből nemcsak azt a következtetést vonja le, hogy az államnak alkotmányos kötelezettsége azoknak a jogi garanciáknak a megteremtése, amelyek mindenki számára lehetőv é teszik vallásának szabad gyakorlását és az egyházak működését, hanem azt a következtetést is levonja, hogy az államnak finanszíroznia is kell az egyházak működését. Én azt gondolom, hogy ez mint célmodell, semmiképpen sem képviselhető. Mint célmodell, mi ndenképpen abból kell kiindulnunk, hogy az a kívánatos, hogy az egyházak állami finanszírozás nélkül tudjanak működni, állami finanszírozás nélkül láthassák el feladatukat, és biztosíthassák mindazt, amit a hívő állampolgárok tőlük elvárnak.
