Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat; a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvé... - ELNÖK (dr. Áder János): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2612 Én azt gondolom, hogy amikor állam és egyház elválasztásáról beszélünk, akkor ennél sokkal többről van szó, és szeretném majd ezt a következő percekben va lamelyest megvilágítani. De mielőtt ide elindulnék, engedjenek meg egy szó szerinti idézetet Orbán Viktor képviselőtársunktól, a Fidesz elnökétől, aki ez év szeptember 3án a Nap TV Fórum című műsorában a következőket mondta egy olyan kérdésre, ahol a kere szténydemokratákhoz fűződő kapcsolatról volt szó. Szó szerint kell idéznem: "A Fideszen belül, a Fidesszel szimpatizálókon belül a hívők és nem hívők aránya szinte százalékpontra egyezik az országon belül a hívők és nem hívők arányával, amiből azt a szerén y következtetést is le lehet vonni, hogy a Fidesz nem rosszabb és nem is jobb annál e tekintetben, mint amilyen a mai magyar társadalom." És most jön a fontos mondat: "És ezt mi nem szégyelljük. Reméljük, hogy az arányok egyszer majd egy egészségesebb euró pai arányt fognak elérni, de ebben a pillanatban pontosan olyan képet mutatunk, mint amilyet az ország.". (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) Tehát arról az arányról, ami ma Magyarországon van, azt gondolja Orbán Viktor, hogy ez nem elég egészséges arány, hanem ennek egy egészségesebb európai arány felé kell menni. Persze, Orbán Viktor képviselőtársunknak joga van ahhoz, hogy legyen egy véleménye arról, mi az egészséges és mi a nem egészséges arány abban, hogy hogyan oszla nak meg a magyar állampolgárok hívők és nem hívők között. Hogy milyen irányban kell eltolódni, ezt nem is mondta meg, legfeljebb feltételezni lehet. Én azonban azt gondolom, hogy a mindenkori államnak, a mindenkori államhatalomnak, az állami szerveknek ebb en a kérdésben nem lehet álláspontja - és ez az ugrópont. Az államnak, a kormánynak, az állami intézményeknek, az Országgyűlésnek mindegy kell legyen, hogy a magyar állampolgárok milyen lelkiismeretet, milyen hitet vallanak magukénak, hogy több vagy kevese bb köztük a hívő, hogy milyen vallást, milyen hitet képviselnek. S tulajdonképpen ez az ugrópont. Sasvári Szilárd képviselőtársunk két héttel ezelőtti vezérszónoklatában azt mondta, hogy az államegyháziság és a radikális elválasztás között átmenetet jelent az elválasztást végrehajtó, de a két fél autonómiáján alapuló együttműködés, a pozitív semlegesség. Ez jellemzi a déleurópai államok és Írország gyakorlatát. Jól tudjuk, hogy a déleurópai államok, tehát Spanyolország, Portugália, Olaszország, Görögorsz ág, valamint Írország olyan országok, amelyek nagyjából egy nagy egyház hívei, a lakosság nagyon nagy része egy nagy egyház híve, és ennek az egyháznak többékevésbé az alkotmányban és a gyakorlatban rögzített különleges szerepe van az adott társadalomban. A görög alkotmány rögzíti - elolvastam más ügyben - az ortodox egyház különleges szerepét Görögországban. Olaszországban a konkordátumok őse, a Vatikánnal kötött konkordátum rögzíti a Katolikus Egyház és az olasz állam különleges kapcsolatát. Írország szi ntén egy olyan ország, ahol a Katolikus Egyháznak különleges, megkülönböztetett, privilegizált szerepe van az ír társadalomban, és sajátos viszonya van az államhoz is. Ez tehát, amit Sasvári képviselőtársunk mint kívánatos állapotot tételez fel, állam és e gyház, egy egyház különleges kapcsolatával jellemezhető kapcsolatrendszer. Európában vannak olyan országok még, ahol egy egyháznak különleges kapcsolata van az állammal. Ilyen például kö ztudottan NagyBritannia, ahol nem valósult meg az állam és egyház elválasztása, és vannak további ilyen államok, ahol egy egyháznak valami különleges helyzete van. Van Magyarországon egy tradíció, egy olyan tradíció, amelyet más összefüggésben éppen a Fid esz szokott követendő tradíciónak tekinteni: a XIX. századi magyar liberalizmusnak a tradíciója, Kossuth, Deák, Eötvös nevével fémjelezhető tradíció, amely egy más irányt jelöl meg. Azt az irányt jelöli meg, hogy az állam legyen semleges a hitek, a kultusz ok kérdésében. Emlékezetes, és abban a bizonyos, most már hat évvel ezelőtti vitában Mészáros István képviselőtársunk idézte is Deák Ferencnek azokat a szavait, amikor megkülönbözteti az egyházak kérdésének amerikai és európai
