Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 29 (317. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HORVÁTH JÓZSEF (MDF):
2557 kapcsolatba hozható és a nemzetközi tendenciáktól semmiképpen nem elválasztható olyan helyzetben vergődik Magyarors zág immár nyolc éve, amelynek megoldása valóban a mindenkori kormány legfőbb gondja; ehhez adtuk mi a kritikát, és ilyen értelemben beszéltem a még mindig fennálló beszorítottsági helyzetünkről. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Szeretném ismertetni az időkereteket, amelyek az egyes frakciók számára még rendelkezésre állnak, csak azért, hogy a későbbi vitákat elkerüljük: Magyar Szocialista Párt 9 perc 20 másodperc, Szabad Demokraták Szövetsége 1 perc 50 máso dperc, FideszMagyar Polgári Párt 5 perc 20 másodperc, Független Kisgazdapárt 2 perc 30 másodperc, Magyar Demokrata Fórum 13 perc 20 másodperc. Az MDNP lényegében már csak 40 másodperccel rendelkezik, és a függetlenek közül pedig amúgy sincs jelen senki se m, tehát azt kérném, hogy különösen ott, ahol még többen jelentkeztek a frakcióból, az adott időkeretet eszerint osszák be a jelentkezők, amikor a felszólalásukat megteszik. Most soron következik Horváth József képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum; őt köve ti Molnár Gyula, Magyar Szocialista Párt. DR. HORVÁTH JÓZSEF (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Az 1998. évi költségvetési törvényjavaslat környezetvédelmi vonatkozásai joggal tarthatnak a szokásosnál nagyobb érdeklődés re számot, hiszen a nemzeti környezetvédelmi terv és az abban szereplő számított finanszírozási elképzelés most szembesül első ízben a költségvetési valósággal. (14.20) Engedjék meg képviselőtársaim, hogy miközben ennek a kérdésnek egy egészen keskeny szeg mensét érintem, egy kis visszaemlékezéssel kezdjem mondandómat. A nemzeti környezetvédelmi programot és a szorosan hozzátartozó környezetegészségügyi akcióprogramot néhány hónapja az Országgyűlés az ellenzék teljes támogatásával, gyakorlatilag 100 százalé kos egyetértésével fogadta el. Nem arról volt szó, hogy az ellenzék és konkrétan a Magyar Demokrata Fórum a finanszírozási kérdésben mindenben osztotta volna a beterjesztő elképzelését, de az ellenzék - átérezvén a felelősségét - a teljes konszenzussal a p rogram költségvetési esélyeit kívánta növelni; hovatovább természetesen a konszenzus kifejezésre juttatta azt is, hogy ez a program jó, és a program kidolgozása során lényegében kormányzati választási ciklusokat meghaladó, közös munkáról és közös eredményr ől is szó volt. Mindezek azonban nem lettek volna elegendők a teljes együttszavazáshoz, ha a programkészítők szakágazatok közötti prioritás felállítására vállalkoztak vagy vállalkozhattak volna. A program az egyes ágazatokon belül kidolgoz általános priori tásokat, célkitűzéseket, cselekvési irányokat, de a program egésze maga ezeket nem versenyezteti egymással, legalábbis nem keményen, nem szigorúan. Vagyis az ágazatok közötti változó, aktuális prioritás, aktuális elsőbbségmeghatározás a program megvalósítá sa során válik feladattá, nem utolsósorban azáltal, hogy a financiális, pénzügyi feltételeket is biztosítják az elsőbbséget élvező tennivalók, feladatkörök számára. Nyilvánvaló, hogy ez olyan terület, ahol a közös vélemény kialakítása már keményebb tisztáz ó vitákban érhető csak el. Most visszatérve a törvényjavaslathoz: a '98. évi költségvetési törvényjavaslatról is elmondható, hogy környezetvédelmi szempontból nem tartalmaz markáns prioritásokat. A nemzeti környezetvédelmi program megvalósítása során - és ebben is konszenzus van és volt - nagy figyelemmel kell lenni az Európai Unió értékelésére, az általa kiemelt három fő témára: a vízvédelemre, a levegőtisztaság védelmére és a hulladékgazdálkodásra.
