Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 29 (317. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP):
2518 T isztelt Országgyűlés! Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy ennek a kormánynak a működése alatt tulajdonképpen a saját központi költségvetést egyetlenegy alkalommal kellett csak pótköltségvetéssel módosítani, 1995ben, de akkor is úgy, hogy az 1994. évi költségvetés parlamenti beterjesztésekor - meg lehet nézni a jegyzőkönyvekben - Békesi László pénzügyminiszter úr jelezte, hogy bizony itt egy 50 milliárdos lyuk van a történetben, és meg kellene próbálni ezzel a vitában, a módosító javaslatok keretébe n valamit tenni. Ez sajnos nem sikerült, és kétségkívül kiderült, hogy a probléma nem 50 milliárdos, hanem ennél nagyobb lett. Ettől az egy esettől eltekintve minden évben tarthatónak bizonyult az, amit a központi költségvetésre mondtunk, sőt, olyannyira t arthatónak bizonyult, hogy államháztartási szinten kezelni tudtuk a társadalombiztosítási alap vártnál magasabb hiányait is. Ez azzal is járt, hogy ennek a kormánynak sikerült a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodását pontosan teljesíteni. Én csak a rra szeretném felhívni a figyelmet, hogy amikor azt mondom, hogy véleményünk szerint megalapozott ez a költségvetés, reálisan teljesíthető ez az államháztartási hiány, amit mondunk, akkor ez nem egyszerűen egy kijelentés, hanem az előző évek gyakorlata azt bizonyította, hogy valóban most a pénzügyi kormányzat képes volt olyan költségvetéseket előterjeszteni, amelyek utána a fő egyensúlyi számok tekintetében teljesültek is. Természetesen ez az állításom úgy igaz, ha a parlament azzal a hiánnyal hagyja jóvá á llamháztartási szinten a beterjesztett költségvetéseket, ahogy mi előterjesztettük, és lényegében azokkal a bevételi számokkal is. Az Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodás nyomán bizonyos, egészen kis korrekciók elsősorban az szjanál szükségesek . Úgy látjuk, hogy ha nem feszítjük tovább a bevételeket, hanem ezen a szinten állunk meg, ha ezen a hiányszinten állunk meg, és ebből következőleg ezen a kiadási összességen állunk meg, amit most előterjesztettünk, és a további vitában átcsoportosításokat végzünk, akkor valóban egy olyan költségvetése lehet az országnak, ami reálisan teljesíthető, és amit nem kell amiatt 1998 közepén módosítani, mert alapvető elmozdulás következett be a költségvetési folyamatokban. Hogy más miatt, más gazdaságpolitikai pri oritás megfogalmazása miatt, esetleg azon módosító javaslatok miatt, amelyeket - gondolom - a képviselő hölgyek és urak ma még be fognak nyújtani, az egy más kérdés, arra vonatkozóan természetesen a pénzügyi kormányzatnak nem kell semmiféle garanciát válla lnia. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm államtitkár úr felszólalását. Szólásra következik Szabad György képviselő úr, a Magyar Demokrata Néppárt részéről; őt követi majd Miakich Gábor k épviselő úr, a Magyar Szocialista Párttól. Megadom a szót Szabad György képviselő úrnak. DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP) : Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! A pénzügyi vezetés interruptusa természetesen új helyzetet teremt a vitában, és talán túlzás lenne, ha azt mondanám, hogy felszólalásom egyben válasz pénzügyi államtitkár úr nagyívű áttekintésére. Mindenekelőtt egy paradoxonra szeretném felhívni a figyelmet. Pénzügyminisztériumi államtitkár úr közgazdászként tulajdonképpen a felhasznált idejének túlnyomó részét egy történeti ív áttekintésére fordította. Jómagam civilben történészként nem tudom viszonozni ezt a közgazdasági összefüggések hasonló nagyívű áttekintésére, de mégis nem a szakmám szerinti, hanem ennek a problémakörnek a megközelítésére fogok tör ekedni néhány pontban. Úgy gondolom, hogy illő abban követni pénzügyi államtitkár urat, hogy kerüljük a hozzánk közelebb eső erőfeszítéseknek a laudatióját, tehát a túlzó dicséretét, és ugyanakkor kerüljük az ellenkezőjét is, azaz a másik félnek - jelenleg a kormány által képviselt irányzatnak - az egyoldalú kritikai szemléletét. Úgy gondolom, hogy az egyensúlytartás a józanságnak követelménye. Mindjárt hadd tegyem hozzá, hogy ez nem mindig azt jelenti, mint ami köztudatunkban a nehéz diktatúrás
