Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 29 (317. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
2514 már a monetáris unió feltételrendszerét is tudni fogjuk. Abból az következik, hogy valahol 23 százalék körül kell majd akkoriban tartani az inflációnak. Miután az alapvető arányok tekintetében az alkalmazkodás végbement, és miután a ga zdaság láthatóan rátért egy olyan növekedési pályára, amely egyensúlyi szempontból tartható, azt tudjuk most már mondani, hogy az életszínvonal tartós növekedésével lehet számolni a következő esztendőkben. Természetesen arra azért nagyon kell figyelnünk, h ogy ez a növekedés valóban annyi legyen, amit a gazdasági teljesítmények lehetővé tesznek. Miután a beruházások nagysága még mindig alacsony ebben az országban, valamivel alacsonyabb fogyasztásbővülésre kell felkészülnünk, mint amennyivel a GDP emelkedik d e mégiscsak azt lehet mondani, hogy perspektívájában most már olyan helyzetben vagyunk, hogy életszínvonalnövekedés időszaka jöhet és el tudjuk kerülni a cikcakkokat, tehát azt, ami az elmúlt évtizedeket jellemezte, ezt az állandó húzd meg - ereszd meg po litikát. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos változás, mondjuk, '94hez vagy '89hez képest. Nagyon mélyreható változások mentek végbe a gazdaság szerkezetében. Ma már vagy ez év végével a GDPnek már körülbelül a 80 százalékát a magánszektor fogja elő állítani, ezen belül a külföldi részarány 30 százalék fölé fog kerülni. Tulajdonképpen a gazdaság szereplői szép csendben integrálják az országot Európába, függetlenül attól, hogy a politikai életben mi erről milyen vitákat folytatunk. Természetesen az jó, hogy a politikai életben is jellemzően egység van abban, hogy ezt a folyamatot akarjuk elősegíteni. Nyilván nagyon fontos, hogy ez az integrációs szervezetekbe való beépülésünk tagságunk formájában is végbemenjen, de ezt jól előkészíti már az, ami a gazda ságban zajlik, tulajdonosi oldalról is és az üzleti kapcsolatrendszerek oldaláról is. Szeretném arra is felhívni a figyelmüket, hogy az a magyar gépipar, amely a hetvenesnyolcvanas években arról volt híres, hogy nagyon nagy exportot tudott lebonyolítani, és nagyon jó elismertsége volt a szovjet vevők körében, ma már többet termel, mint '89ben, többet exportál, mint '89ben, és ugyanezt az elégedettséget most nem a szovjet, hanem a német vevőknél tudja elérni. Ez önmagában mutatja, hogy a magyar gépiparban valóban óriási változás ment végbe, nem utolsósorban a működőtőke jelentős beáramlása, illetve a privatizáció következményeképpen. Vita volt arról a Házban, hogy ezek a végbement változások tulajdonképpen minek köszönhetők. Egyesek nagyon egyszerűen elint ézik a kérdést: volt egy jó döntése a parlamentnek, hogy mire kell felhasználni a privatizációs bevételeket, és ennek következménye ez az egész változás. Tisztelt Ház, ez az állítás nem felel meg a valóságnak így, ebben a formájában. Kétség kívül egy jó dö ntés volt, hogy mire használtuk a privatizációs bevételeket, kétség kívül ez segített abban, hogy az országnak mind a külső, mind a belső eladósodottsága csökkent. De azért tisztelettel szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az elszámolási szabályok oly anok, hogy a fizetési mérleg tételei között nincs olyan, hogy privatizációs bevétel, az azon kívül elszámolandó ügy. És arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy amikor mi államháztartási hiányról beszélünk, és azt mondjuk, hogy 4,9 százalék idénre meg jövőre is GDParányosan, abban sincs benne a privatizációs bevétel. Van egy hatása valóban az adósságállománycsökkenésnek, pontosabban a privatizációs bevételek révén is csökkent az adósság, és miután kisebb az adósság, meg jobb az ország megítélése is, a lacsonyabb a kamatfizetési kötelezettség, ez valóban egy kicsit javítja a fizetési mérleget. De egyszerűen szakmai képtelenség azzal magyarázni a fizetésimérlegjavulást és az államháztartásihiányjavulást, hogy itt privatizációs bevételeink voltak. Itt so kkal többről van szó! Arról van szó, hogy ez a stabilizációs program abszolút sikeres volt az egyensúlyi mutatók tekintetében, tehát valóban mind az államháztartási hiányt, mind a fizetésimérleghiányt egy olyan szintre tudta lehozni, amire nagyjából azt t udjuk mondani, hogy ezek már fenntartható szintek, ezekkel együtt lehet élni, illetve az államháztartási hiány tekintetében úgy tudunk majd javítani a későbbi években rajta, hogy az elsődleges egyenleget, tehát a kamatfizetések nélküli egyenleget tovább má r nem kell javítanunk. Biztos, hogy mindebben, amiről beszéltem, tehát a '98as állapotban nagyon nagy szerepe van annak, hogy Magyarországon a piacgazdaság kiépülésének döntő szakasza gyakorlatilag
