Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 29 (317. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
2515 befejeződött. Nyilván van még csomó teendő részletek teki ntetében, mechanizmusok működése tekintetében, de ma már alapvetően azt lehet mondani, hogy ez a gazdaság igenis piacgazdaság. Biztos, hogy ebben van szerepe a '89es induló állapotnak, tehát hogy '68 után milyen reformok voltak Magyarországon van szerepe annak, ami '90 és '94 között történt és van szerepe annak is, ami már ennek a kormánynak a működésére esett. Természetesen ez az általános kép egy makrogazdasági elemzés, és nagyon gyakran felmerül itt, a parlamentben is, hogy ezt másképpen látják az egyes vállalatok vagy az egyes állampolgárok. Ami a vállalatokat illeti, azon persze lehet vitatkozni, hogy egy fizetési mérleghiány hogyan kapcsolódik az egyes vállalatok helyzetéhez. Mert ugyan nagyon áttételes ez a kapcsolat, de azon már nem lehet vitatkozni , hogy ha azt mondjuk, hogy a bruttó hazai termék ennyivel vagy annyival emelkedik, az statisztikailag egyszerűen nem tud másképp kijönni, mint hogy egyes vállalatok, egyes vállalkozások adatainak összessége. Ezek a típusú mutatók tehát valóban pontosan je lzik, hogy összességében mi történik a vállalkozásoknál, nevezetesen most azt jelzik, hogy 34 százalékos növekedés van a gazdaság egészében. Nyilvánvaló, hogy ezt a vállalkozások is mint átlagot megélik, hiszen az ő helyzetüket tükrözik ezek a mutatók. Te rmészetesen egy ilyen szám a szóródás érzékeltetésére nem alkalmas, tehát azon még mindig lehet vitatkozni, hogy persze van, akinél nem így van, és van, akinél másképp van de igenis állítom, hogy ez egy átlagos, valóságos helyzetváltozást jelez a vállalkoz ások tekintetében is, mint ahogy a jövedelmek tekintetében is ezek a mutatók jeleznek valamit a lakosság egészére. Kétségkívül, ha szerkezetében vizsgáljuk a dolgokat, '97ben igazán pozitív változást még a reálbérek tekintetében lehet csak érezni. (10.30) Ott is nagyon különböző helyzetek vannak. Valószínűleg most egyelőre a vállalkozási szféra bizonyos részeiben dolgozók érzik azt, hogy ott komolyabb helyzetjavulás van. Másoknál ez a helyzetjavulás még egyelőre nincs, hanem inkább stagnálás vagy - mondjuk , a nyugdíjak esetében - lényegében egy reálpozíciós szinten tartás valósul meg. Azonban '98ban a folyamat tovább halad: '98ban a reálnyugdíjak elég jelentős emelkedése, a reálbérek folytatódó emelkedése, a közszférában született azon megállapodás, amely szintén reálbérnövekedést jelent, már azt fogják jelenteni, hogy az emberek számára is egyre szélesebb körben érzékelhető a helyzet javulása, amit - még egyszer aláhúzom - a bemutatott gazdasági fejlődés eredményei tesznek lehetővé. Hadd szabadjon itt fe lhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy Torgyán József és Kádár Béla képviselő urak szakértői véleménye a jövő évi inflációval kapcsolatban nem egyezik meg. Én inkább Kádár Béla véleményéhez állok közelebb ebben az ügyben. Felhívnám a figyelmet, hogy 1314 s zázalék a kormány prognózisa, Kádár Béla itt a teremben 1415 százalékot mondott egyébként a gazdaságkutatók nagy része is ezt a 1415 százalékot mondja. Torgyán képviselő úr 15 százalék fölötti inflációról beszélt. Ilyen nézetkülönbségeink már korábban is voltak, úgyhogy erre az évre is 20ról, 20 fölöttiről beszélt, és inkább 18 - ez világosan látszik. Természetesen kinekkinek szíve joga, hogy inflációs prognózisokat mondjon, de azért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy e tekintetben van felelősség ünk, hiszen az inflációt sok tekintetben a várakozások befolyásolják a várakozásokra meg lényeges hatással van az, hogy milyen várakozásokat közlünk. Tehát talán tartózkodni kellene a várakozások ilyen típusú felkeltésétől, annál is inkább, mert itt nem eg yszerűen a politikusok, hanem a független szakértői intézmények is inkább egy mérsékeltebb inflációt, prognózist támasztanak alá. Természetesen - hogy a félreértéseket elkerüljem - nem azt akarom állítani, hogy ez a gazdaságpolitikai pálya, amit befutottun k, azt jelenti, hogy itt van már a Kánaán. Ettől nagyonnagyon messze vagyunk! Én csak azt szeretném mondani, egy olyan helyzet alakult ki, ahol a pillanatnyi kényszerek megszűntek, ahol most már nyugodtan, konszolidált körülmények között lehet tovább dolg ozni nagyon sok gazdaságitársadalmi probléma megoldásán.
