Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 29 (317. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
2513 jövedelemrészesedés most már a 9 százalékos mélyponttal szemben 18 százalékra fog emelkedni. Azt gondolom tehát, hogy ezek a számok világosan jelzik, hogy ami '98ra beáll, az nagyjából a '89es helyzet visszahozatala. Nem szeretném eltagadni, hogy belső megosztásában azért igaz az, hogy a reálbérek, a reálkeresetek csökkenése nagyobb, mint mondjuk a reáljövedelmek csökkenése. Csak tisztelettel szeretném fölhívni a jelenlévők figyelmét arra, hogy tulajdonképpen ki is kapott bért Magyarországon '89ben? Magyarországon '89ben volt - ahogy akkoriban neveztük - kapun belüli munkanélküliség, tehát akkor a bér részben valódi bér, részben, valljuk be, egyfajta munkanélküliség kifizetése volt. Ha egyszer a gazdaság átalakult, és a termelékenység ma már jóval magasabb, mint '89ben volt, azoknak az embereknek a szociális ellátórendszer keretein belül - munkané lkülisegélyben és egyéb módon - nyilvánvaló, hogy valamilyen jövedelmet kell biztosítanunk, kell, hogy ők is valamennyit fogyasszanak. Innen kezdve tehát, ha úgy tetszik, a rendszerváltás gazdasági következményei azzal járnak, hogy van egy átrendeződés a munkajövedelmek és a társadalmi jövedelmek között, hiszen a társadalom jelentős részéről most már nem a munkabérek, hanem a társadalmi jövedelmek keretében kell gondoskodnunk. Ebből következően azok az összehasonlítások, amelyek egyszerűen kiragadják a reá lbér vagy reálkereset alakulását, félrevezetőek. Végső soron a lakosság életszínvonalát a reáljövedelmek befolyásolják, illetve az a nagy kérdés, hogy ténylegesen mennyi a fogyasztás. (10.20) Néhány mondatot arról, hogy végső soron ez a '98as helyzet menn yiben más, mennyiben új '94hez vagy akár '89hez képest is. Először is szeretném ismételten elmondani, hogy az eladósodás problémája ma teljesen más minőségben merül fel, mint az említett korábbi években. Az eladósodás kezelhetővé vált. A nettó külső adós ságunk, szeretném ismételten felhívni a figyelmet rá, ma már 67 hónap exportjával azonos nagyságrendű, mondjuk, '94ben másfél évi export volt ez a külső eladósodottság. Azt is szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy a belső államadósságot a világon minden ütt a GDPhez viszonyítják, itt nem az abszolút forintoknak van jelentősége, hiszen egy inflációs világban az tükrözi a valódi helyzeteket. '98ban 64 százalék körül lesz már ez a belső eladósodottságunk, 8687 százalék volt a kilencvenes évek közepén. Ez azt jelenti, hogy meg tudtuk állítani ezt a növekedést, sőt visszafordítottuk, ami nemcsak egyszerűen azért fontos, mert tudjuk, hogy a maaschriti kritériumokban mint európai elvárás a 60 százalék szerepel, hanem igazából arról is szó van, hogy ez az a teh er, amit a jövő generációkra rakunk, és ez a teher most sokkal kisebb, mint amennyi '93'94ben volt. Összességében azt mondanám, hogy természetesen van még komoly eladósodottsága az országnak is, az államnak is, de ez már olyan mértékű, amivel együtt lehe t élni, ez már rövid távon nem visz kényszereket a gazdaságba, miközben természetesen középtávú gondolkodásunkban nagyon is figyelemmel kell lenni erre, hiszen ezek a folyamatok még kedvezőtlen irányba is alakulhatnak, például egy ügyetlen gazdaságpolitika következtében. Azt hiszem, a helyzet gyökeres változását az is mutatja, hogy ha ma valaki előállna azzal az ötlettel, hogy az ország kezdeményezzen egy átütemezést, akkor enyhén szólva kikacagnák, hiszen egy olyan ország esetében, amelynek már nincs szüks ége arra, hogy kimenjen a piacra, amelynek az a fő problémája, hogy miként tudja előtörleszteni a különböző hiteleit, amely olyan feltételekkel tud már új pénzhez jutni, ahol folyamatosan csökken a külső adósság, ott nyilvánvalóan ez komolyan már nem vethe tő fel. Három évvel ezelőtt ez egészen másképpen volt. Az infláció még mindig magas Magyarországon. Ez teljesen világos, ezt mindannyian tudjuk, és közösen nem szeretjük de azért mégiscsak azt kell látnunk, hogy most már egy világosan látható csökkenő tend enciában van, most már jelenleg is, de különösen a jövő évben minimumszintre jut ebben az évtizedben, és világos esély van arra, hogy lassan, fokozatosan, de el tudunk jutni az egyszámjegyű infláció tartományába, sőt a külföldi megítélések szerint valahol 2005 és 2010 között
