Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az egészségügyről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
251 az egészségbiztosítási törvényről beszéltünk, önök nem azt mondták, hogy a várólista bármikor és bárhol bevezethető. Arról volt szó, hogy csak a kivételes, nagy értékű eljárásoknál. Ez az egészségügy i törvény arról szól, hogy bármelyik kórház bármelyik osztályán bizonyos beavatkozásoknál - ha úgy adódik - be lehet vezetni a várólistát. Pedig erről nem volt szó, és én nagyon szomorú lennék, ha ez így maradna, mert Magyarországon nem hiszem, hogy mondju k az epeműtéthez feltétlenül várólistákat kellene állítani a kórházakban. És hogy mennyire lehet a rossz megközelítéssel, a túlszabályozottsággal és a mélységében való átgondolatlansággal ártani, ez elsősorban ott jelenik meg, ahol a betegjogokról és az eg észségügyi dolgozók jogairól szól a törvény. A betegjogok 27 paragrafusban találhatók. Az egészségügyi dolgozók jogai és kötelességei sajátosan jelennek meg, mert a főcím a jogokat és a kötelességeket tartalmazza, a következő paragrafus viszont már a kötel ességekről szól. Négy paragrafusban jelenik meg valamiféle joga az egészségügyi dolgozónak, kilencben a kötelessége. Azt, hogy milyen mértékig veszélyes a betegjogoknak ez a megfogalmazása, azt sajnos ebben a 15 percben nem tudom elmondani, kénytelen lesze k majd később, más hozzászólásomban külön kifejteni a részleteket. Csak néhány fontos dolgot szeretnék elmondani. Egy: a tájékoztatási kötelezettség. Javasolom a törvényalkotóknak, miniszter úrnak is, hogy talán a saját maguk által kiadott tájékoztatási an yagot nézzék meg, amelyben a WHO és az Egyesült Államok betegjogi nyilatkozata megtalálható. Talán gondolják végig, hogy abban miért úgy, miért olyan összefoglaló módon jelenik meg a tájékoztatási kötelezettség. Én orvosként pontosan tudtam, hogy milyen ór iási jelentősége van a beteg tájékoztatásának. Ahhoz, hogy elnyerjem az együttműködését, ahhoz, hogy tudja, mi történik vele, hogy csökkenjen a szorongása, szükség van arra, hogy tájékoztassam a beteget. Soha, 12 éves orvosi gyakorlatom alatt egyetlenegysz er sem fordult elő, hogy beteg panaszt tett volna ellenem. És én tudom, hogy azért nem, mert megbeszéltem a betegekkel, hogy mi és miért történik velük. De! Ez a törvény 13 pontban nem azt mondja, hogy mihez van joga a betegnek, hanem hogy miről kell tájék oztatni - 13 pontosan meghatározott pontban! Azt kifelejtik, hogy mondjuk esetleg a beteg által érthető nyelven kellene elmondani, de olyanok vannak benne, hogy az alkalmazni kívánt gyógyszerek terápiás hatásáról, mellékhatásairól, több gyógyszer szedése e setén esetleges kölcsönhatásaikról. Tisztelt Miniszter Úr! Tudja nagyon jól, hogy a gyógyszerek mellékhatásairól időnként több oldalon keresztül írnak. Talán azt is bele kellene írni a törvénybe, hogy hol vonjuk meg a határt, amikor a beteget tájékoztatjuk , melyik az a mellékhatás, amelyikről még igen, és talán a tankönyvi rész hátulsó részéről már nem kell. Hogyan lehet ezt érthető nyelven lefordítani? Azt gondoltam végig, hogy ha én orvosként leülök a beteg elé é s elmondom neki ezt a 13 pontot, ami a törvényben le van írva - ha nem tartom be, bármelyik elmulasztásáért már feljelenthetnek , ha én ezt mind elmondom, a beteg vagy meghal, mire befejezem, vagy megszökik - és én nem hiszem, hogy ez lenne a cél. Meg leh et fogalmazni másképp. Olvassák el a WHO megfogalmazásait és az Egyesült Államok betegjogi nyilatkozatát. Meg lehet úgy fogalmazni, hogy a beteg megkapja a tájékoztatást, de ne menjünk bele olyan részletkérdésbe, amit az adott helyzet mindig befolyásol. A kapcsolattartás joga megint egy gyönyörű deklaráció, de szeretném, ha miniszter úr majd tájékoztatna bennünket arról, hogy mondjuk a nőgyógyászati osztályokon a teljes körű roomingin rendszer kialakításához mennyi pénz áll rendelkezésre az állami költségv etésben. Mert le lehet írni egy törvényben, hogy joga van a betegnek, a beteg meg követeli a kórházban, hogy érvényesüljön a joga - ja, de körülmények nincsenek hozzá, kérem! Az meg már nem a miniszter dolga, hogy feltételeket is teremtsen a jogok érvényes ítéséhez? Vagy mondjuk a beteg mellett tartózkodás joga. A törvényalkotó végiggondolta, hogy az intenzív osztályon, ahol ott van háromnégy súlyos beteg, állandó folyamatos figyelem mellett, köztük egykettő válságos állapotban, akár mind a három, és a tör vény deklarálja, hogy a hozzátartozónak joga van folyamatosan a beteg mellett tartózkodni?! Más ponton a törvény deklarálja, hogy a betegnek joga van ahhoz, hogy csak az tartózkodjon az ellátás helyszínén, akinek abban szerepe van,