Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 29 (317. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
2497 következménye az előbb említett okoknak, hanem oka is az inflációnak. Nemzetközi tapasztalatok szerint minden 1 százaléknyi valutaleértékelés körülbelül 0,3 százalékkal növeli a fogyasztói árszínvonalat, tehát 0,3 százalékos inflációt okoz, hiszen megdrágítja az importot, és ez a költségnövekedés beépül a legkülönbözőbb olyan termékek áraiba, amelyek importot haszná lnak fel. Magyarországon azonban ez az összefüggés is sokszor jóval meredekebben érvényesül, mint az az előbbi számsorból kitűnik. A természetes monopóliumok - erre hívnám fel a figyelmüket , például az energiaszektor, a koncessziós autópályák, a víz- és csatornaszolgáltatás vagy a tömegközlekedés hibás árképzése miatt 1 százaléknyi forintleértékelés az előbb említett körülbelül 0,3 százaléknál nagyobb, esetenként akár annak több mint háromszorosát elérő áremelkedést is okozhat. Vagyis 1 százalékos forintl eértékelés 1 százalékos áremelkedést is okozhat a Független Kisgazdapárt számításai szerint. Ezért a nemzetközi pénzügyi szervezetek is felhívták már a kormány figyelmét arra, hogy akkor van csak esélye a magyar kormánynak a magyarországi infláció megfékez ésére, ha a kormány felhagy a forint csúszóleértékelésével. Én nagyon szomorú vagyok, amikor arra gondolok, hogy hanyadízben szólalok fel ebben a Házban a forint csúszóleértékelése ellen, és a kormányzat nem tudott odáig eljutni, hogy a Független Kisgazdap árt rendkívül józan számokkal alátámasztott adatsorait figyelembe vegye. De ha ezt nem teszi, akkor legalább az általa oly nagyra becsült nemzetközi szervezetek számításait venné tekintetbe akkor, amikor felülértékeli a forint csúszóleértékelését. Ennek el lenére a csúszóleértékelés folytatódik, ami azt is jelenti, hogy továbbra is rendkívül magas marad az infláció. Ez nemcsak azokat a lakossági tömegeket érinti kedvezőtlenül, amelyek jövedelmükkel nem tudnak lépést tartani az áremelkedésekkel, hanem a belső államadósság után fizetendő kamatok összegét is növeli. Ezért nem hihető, hogy jövőre az 1997ben 840 milliárd forintot elérő belső államadósság után fizetendő kamat összege 1998ban 727 milliárd forintra csökkenne; pontosabban ez a csökkenés csak akkor k épzelhető el, ha egy egészen más gazdaságpolitikát folytató kormány lenne az adminisztráció csúcsán, magyarán: a Hornkormány távozna, és jönne helyére a kisgazdakormány. Akkor elképzelhető lenne ez a csökkenés, sőt ennél jelentősebb is, erre rá fogok mut atni, és számsorokkal fogom alátámasztani, hogy milyen csökkenést fog elérni a kisgazdakormány. A Független Kisgazdapárt alternatív gazdaságpolitikája a kedvező gazdasági folyamatokat fél éven belül a széles tömegek által is észlelhető módon tudná elindít ani, de a kormány jelenlegi és '98ra meghirdetett gazdaságpolitikája ilyen kedvező folyamatokat - ezt kerek perec ki kell mondanom - nem tesz lehetővé. A kormány egyetlen olyan intézkedést sem tett, ami pozitív fordulathoz vezetne. A valutaleértékelés az elmondottakon túlmenően azért is értelmetlen, mert a magyar gazdaság az exportjához nagy mennyiségű importot használ fel. Ezért az import megdrágítása már rövid távon is rontja az export hatékonyságát és versenyképességét. Ebből a megfontolásból nem óhajtj a csökkenteni például NagyBritannia - hogy világos legyen önök előtt ez az egész kisgazda koncepció - a font igencsak túlértékelt árfolyamát. Magyarországon különben más vonatkozásban is ettől eltérő a helyzet. A forint ugyanis az angol fonttal ellentétbe n nincs túlértékelve, hanem indokolatlanul aláértékeltté tették. Az ENSZ számításai szerint a forint árfolyama körülbelül 50 százalékkal a valóságos vásárlóereje alatt van. A Független Kisgazdapárt megérti, hogy a kormány miért ragaszkodik a forint leérték eléséhez. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy a kormánynak nincs gazdaságpolitikája. Ugyanis ez a valutaárfolyampolitika, amit a kormány alkalmaz, ez egy primitív, Magyarországnak óriási károkat okozó leértékelési menetrendként fogható fel csupán. (9.00) Ha ezt megszüntetnék, semmi nem maradna a kormány gazdasági elképzeléseiből. A 2800 milliárd forintos költségvetési kiadás legalább egynegyedét tehát kamatfizetésre fordítják. Megfelelő gazdaságpolitikával, tehát a belső adósság növekedésének visszafogásával és terheinek mérséklésével többletforrást lehetne felszabadítani a gazdaság fejlesztése számára. De véleményem szerint a ma meglévő háromnegyed résszel is sokkal eredményesebb gyakorlatot lehetne folytatni;
