Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 29 (317. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
2498 így többek között hatásosan csökkenteni lehetne a munkanélküliséget, mérsékelni a tömeges szegénységet. A Központi Statisztikai Hivatal szerint Magyarországon a lakosság egynegyede él a létminimum alatt, vagyis eszerint a lakosság 25 százaléka a legalapvetőbb termékekkel és szolgáltatásokkal sincs ellátv a. A Központi Statisztikai Hivatal felmérését ebben az esetben is a szakmai közvélemény komoly kételkedéssel fogadja. Általános vélemény - és ez a Független Kisgazdapárt véleménye is , hogy a létminimum alatt élők aránya elérheti a lakosság 40 százalékát, vagy még ezt meghaladó hányadát is. Tehát sokkal rosszabb a helyzet, mint ahogy a Központi Statisztikai Hivatal azt kimutatja. A lakossági fogyasztás az elmúlt két évben, tehát 199596ban további 9 százalékkal csökkent, tisztelt képviselőtársaim. Az egy főre jutó húsfogyasztás - és ez egy nagyon jó mérce - körülbelül 15 kilogrammal kevesebb, mint a 70es évek közepén volt - elképesztő adat, de sajnos igaz, valós adat. 199596ban a reálkeresetek 17 százalékkal, és most tessék figyelni: a reálnyugdíjak ped ig 22 százalékkal csökkentek. Ezek az adatok azt fejezik ki, hogy a lakosság által kézhez kapott összegek vásárlóereje - mondhatnánk: a lakosság életszínvonala - egy alacsony értékhez képest is képes volt ilyen drasztikusan mérséklődni, ami csak drámai sza vakkal volna minősíthető. A reálkeresetek - a '90es években történt többszöri csökkenés - után ma akkorák, mint 30 évvel ezelőtt, tehát a '60as évek közepén voltak; kérem, ez az adat önmagáért beszél! Igen tisztelt Kormány! Akármint mondanak önök, akárho gy akarják félrevezetni a magyar lakosságot, az a tény, hogy a reálkeresetek most, a harmadik évezred küszöbén a '60as évek közepén megvolt reálkereseti szinten vannak, ezek mindennél ékesebben beszélő tények. Az épülő lakások száma pedig évek óta 2028 e zer darab, ami még az elavult lakások pótlását sem fedezi. Ismétlem, és a figyelmükbe ajánlom: évente 40 ezer lakás avul el úgy, hogy azok már fel sem újíthatók. Ehhez képest tessék arányosítani a 2028 ezer lakás felépítését, és akkor tessék figyelembe ve nni, hogy ez a szám körülbelül akkora, mint a magyar nép egyik legnagyobb ellenségének, Rákosi Mátyásnak az idejében volt! A különbség csak az, hogy még Rákosi Mátyásnak, a magyar nép esküdt ellenségének sem jutott eszébe 25 százalékos sarcot kivetni a sze rencsétlen fiatalokra, akik lakáshoz akarnak jutni, mert a lakásépítések után a HornKunczekormány ilyen áfát, sarcot vet ki. Tehát a lakásfelújításra szánt összegek egyszerűen elégtelenek. De ha megnézik az úthálózat karbantartásához szükséges összegeket , akkor láthatják, hogy a lakás és az úthálózat esetében a költségvetésben a pénzösszeg 30 százaléka sem biztosított arra, ami kellett volna. Az autópályaépítés középtávú elképzelését nemrég fogadta el a kormány; eszerint 10 év alatt 1000 kilométer autópá lyát és autóutat építtetnének. Csak az a bökkenő, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy a '60as évek elején készült koncepció is lényegében ugyanezeket az adatokat tartalmazza - nem más adatokat, hanem ugyanezeket, mint amiket a mostani kormány előadott! A kkor is 1000 kilométer felépítéséről ábrándoztak, források azonban akkor sem voltak, most sincsenek megjelölve a költségvetésben. Ezek szerint tessék világosan látni: ha ez a kormány marad Magyarországon a következő ciklusban is, a következő költségvetések alkalmával is hallhatják majd ezeket a jámbor óhajokat az 1000 kilométeres elképzelésekre vonatkozóan, tehát még sokszor elő lehet terjeszteni ezt az 1000 kilométert. Hiszen ha 1960tól elő lehetett terjeszteni, és még meg lehet tenni '98ra is, miért ne lehetne megtenni '99re, 2000re - vagy mit tudom én, mikor. Az idők a közlekedési tárca más területein sem változtak, hiszen a MÁVon újabb és újabb válságkezeléseket hajtanak végre; a problémák sajnálatos módon fennmaradnak, azonban a teljesítmények csök kennek, a létszám újabb és újabb hányadait bocsátják el. Eközben a válság fenntartására 41 milliárd forintot fordítanak. Kérem, nincs az a költségvetés, ami az ilyen torz elképzeléseket finanszírozni tudná!
