Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 29 (317. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
2496 magyarországihoz hasonló, 10 százaléknyi munkanélküliségi ráta az, ami egyértelműen kihathat a kormány jövőjére. Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban a gazdaság legfő bb sikerének a munkanélküliség viszonylagosan alacsony rátáját tartják. A nemzetközi összehasonlítások egyértelműsítik tehát, hogy a magyarországi munkanélküliségnek mindenképpen igen jelentős következményei kell hogy legyenek a kormányzati struktúraváltás ban. A nemzetközi gyakorlat tehát a kormányokon kéri számon a gazdaság fejlődését és a foglalkoztatottság alakulását, de ugyanígy az infláció mértékét is. Nem nemzetközi hivatkozás tehát az - mint Magyarországon, ahol a kormány rajta kívül álló okokra kívá nja terelni a rossz gazdasági mutatókat, így mindenekelőtt a pici viszonyokat és a piacgazdaság működését hibáztatja a gazdaság rossz teljesítményéért ahelyett, hogy a saját teljesítményét hibáztatná. A legfejlettebb piacgazdaságokban is bőségesen rendelke zik a kormány olyan eszközökkel, amelyekkel befolyásolni tudja a gazdaság fejlődését, a gazdaság folyamatait. A magyar kormány tehát a Független Kisgazdapárt megítélése szerint mindenképpen felelős azért, hogy a valós helyzetet alábecsülve csaknem 500 ezer életerős állampolgár munkanélküli, és ezeknek a munkanélkülieknek csaknem fele tartósan munkanélküli. Azért is felelős a kormány a Független Kisgazdapárt megállapítása szerint, hogy a pályakezdők között még magasabb a munkanélküliség aránya. Úgy gondolom, nem kell különösképpen indokolnom, hogy ez a nemzet jövőjére milyen károsan hat ki, és milyen bénítóan hat az egész országra, hogy éppen a pályakezdő fiatalok kerültek ilyen kétségbeejtő helyzetbe. Ez annak a következménye, hogy a kormánynak nincs ütőképe s gazdasági programja. A sarcszerű elvonások - már több alkalommal, több felszólalásomban rámutattam, hogy a kormány által alkalmazott elvonások a valóságban középköri sarcokhoz hasonlíthatók,ezért használom tehát következetesen a "sarcszerű elvonások" kif ejezést - és különösképpen a tbjárulék nemzetközileg rendkívül magas mértéke kifejezetten akadályozza a foglalkoztatási színvonal emelését. Ugyanilyen következménye van annak is, hogy a munkaügyi központok tulajdonképpen kifizetőhelyként működnek, nem ped ig munkaközvetítőként funkcionálnak. (8.50) A munkanélküliséget növeli, hogy olyan tevékenységeket sorvasztottak el, mint például a lakásépítés. Az 1998. évi költségvetés 2,8 milliárd forint, tehát 2 milliárd 800 millió forint elköltését irányozza elő, de ennek több mint egynegyedét a belső államadósság után fizetendő kamatok kiegyenlítésére fordítják. A belső államadósság az állam olyan ügyletei következtében halmozódott fel, mint a költségvetés hiányai, illetőleg költségvetésen kívüli műveletek, az állami cégek adósságának átvállalása például ilyen, vagy a bank- és a hitelkonszolidáció, vagy hivatkozhatnék arra, hogy ilyen a technikai számbavételi hibák miatt is keletkezik, továbbá igen jelentős tételben a forint csúszóleértékeléséből származó árfolyamvesz teségekből halmozódott fel a ma összesen körülbelül 5000 milliárd forintra tehető belső államadósságból 2300 milliárd forint - ezt az elmúlt néhány év csúszóleértékelésének veszteségeiből származtathatjuk. A forint leértékelésének folytatása tehá t emiatt is felülbírálandó kérdés, sőt, legyen szabad hozzátennem, a Független Kisgazdapárt megállapítása szerint, ha a gazdaságot valóban rendbe kívánjuk tenni, akkor nemcsak felülbírálandó, hanem megoldandó kérdés. Miközben a forintleértékelések nem tudt ák érdemben javítani a külkereskedelmi mérleg egyensúlyát, megmerevítették a gazdasági szerkezetet, és az infláció fő forrásaivá váltak. Nem tudom eléggé felhívni az igen tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a forint csúszóleértékelése egyben az infláció kele tkeztetésének egyik oka is. Ezt tessék végre tudomásul venni, és ennek megfelelően foglalkozni ezzel a kérdéssel. Bár a forintleértékeléseket arra hivatkozva hajtja végre a kormány, hogy a magyarországi infláció jóval magasabb, mint a fejlett országokban, és ezért a különbséget szerintük az árfolyamban kell érvényesíteni, a valóságban azonban - és itt a dolog lényege - a forintleértékelés nemcsak
