Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az egészségügyről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
250 Ez nagyon szomorú dolog, mert itt, ebben a törvényben vannak nagyon fontos, nagyon jó és mélységébe n nagyon kidolgozott fejezetek. Ugyanakkor azonban döbbenetes mértékben átgondolatlan számos kérdés. Kérem a Ház elnökét - nem tudom ugyan, hogy kiadtáke ezt a törvényt az alkotmányügyi bizottságnak, de nagyon kérem , hogy adják ki az alkotmányügyi bizot tságnak, hiszen olyan polgárjogi fogalmakat használ a törvény s olyan kérdések vannak benne, amelyek alkotmányossággal és jogrenddel való összefüggésének tisztázása alapvető kérdés. Az már csak egy következő kérdés, hogy ezek aztán a napi orvosi gyakorlatb an hogyan lesznek megvalósíthatók. Nagyon szomorú dolog, hogy egy nagyon komoly szakmai előkészítés után egy ilyen nagyon fontos és valóban mindannyiunkat nagyon komolyan érintő kérdésben elkapkodott befejezés történt, és ráadásul úgy, hogy a szakmai szerv ezetekkel való kellő egyeztetés elmaradt, számos részletkérdés továbbra is tisztázatlan, pedig higgyék el: nem lehet olyan törvényt hozni - lehetni lehet, sajnos tapasztaltuk az utóbbi időben , nem szabad olyan törvényt hozni, ami a gyakorlatban nem valós ítható meg, mert csak a káoszt fogja növelni és a jogbiztonságot csökkenteni ebben az országban. Elmondta miniszter úr, hogy a betegek érdekét tartja szem előtt ez a törvény. Igaz, ezt már nagyon sokszor hallottuk, hogy itt ma Magyarországon, ami az egészs égügyben történik, az minden a betegek érdekében van. Ezek nagyon szép deklarációk. De a betegek érdekét a zászlóra tűzve ártani is lehet a betegeknek, ha nem gondoljuk meg, hogy mi a következménye azoknak a törvénybe leírt deklarációknak, amiket mi nagyon komolyan gondolunk, csak fogalmunk sincs, hogy hogyan működik a gyakorlatban. Javasolnám, figyeljenek erre oda. Mert ha elbizonytalanítják törvényi deklarációkkal az egészségügyi dolgozókat; ha a törvények olyan következményekkel járnak, hogy az orvos önv édelemből kénytelen az adminisztratív utakat választani; ha elbürokratizálják egy törvénnyel az orvosbeteg kapcsolatot, akkor lehet, hogy a szándékuk az volt, hogy használjanak a betegnek, de ártani fognak, mert a pokolba vezető út is sokszor jó szándékka l van kikövezve. Nem árt ezért a különleges óvatosság ebben a helyzetben. Aztán a deklarációk mögött talán a lehetőségeket is meg kellene nézni. Le lehet írni egy ilyen szép vastag egészségügyi törvényben sok mindent. A hozzáférhetőséget, az egyenlő elbírá lást, de ha más törvényekben egyáltalán nem jelenik meg szempontként a hozzáférhetőség, mondjuk - amit oly sokszor mondtam el - az ágyszámleépítésekkel kapcsolatos fantasztikus törvényben semmiféle szempontként nem szerepelt a hozzáférhetőség térben és id őben, akkor nem tudom, hogy mit jelentenek a törvény deklarációi. Sajátos egyébként - egy kicsit állatorvosi ló - a 7. §ban az az általános megfogalmazás, hogy "minden betegnek joga van". Először is azt gondolom, hogy minden polgárnak lenne joga, nemcsak annak, aki már beteg, mert nem tudom, hogy betege az, aki elmegy az orvoshoz egy szűrővizsgálatra. A felsorolás sajátos és jellemző, a súlyozás rendkívül érdekes. Mintha nem érzékelné a törvény alkotója, hogy mik a fontos és mik a kevésbé fontos szemponto k. Mivel kezdődik? "Minden betegnek joga van térítési díj ellenében..." - ez az első megállapítás. (15.10) Nahát, ez fantasztikus! Azt gondolom, ezt valahova a végére kellene tenni, mert az a kivételes eset, hogy csak térítési díj ellenében van joga, az ál talános az, hogy térítésmentesen, illetve biztosítási alapon. Talán ezt is oda kellett volna írni. Nagyon érdekes, hogy előbb van az egészségi állapota által indokolt mérték, és utána van a megkülönböztetés nélküli. Szerintem azért mégiscsak a fontosabbik pontokból és a hangsúlyokból más sorrendet kellene kialakítani. Az egészet átírnám, és ez számomra - mint az állatorvosi ló - tükrözi, hogy nem egészen kiforrott a jogalkotó gondolkodásmódja, és igazából nem tudja megmondani, hogy hová akarja elhelyezni a hangsúlyokat, márpedig egy egészségügyi törvény megalkotása idején ez talán fontosabb, mint néhány felszínes deklaráció. Miután kimondja, hogy megkülönböztetés nélkül, meg folyamatosan hozzáférhető egészségügyi ellátás, azután megjelenik a várólista teljes en univerzális bevezetése. Tisztelt Miniszter Úr! Amikor
