Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az egészségügyről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
244 Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet elolvasása után mi azt ja vasoljuk, hogy kísérleti jelleggel vezessük be az állami vezetőkre ezt a törvényt, és nézzük meg, hogy kivitelezhetőe a törvény, és mik a hatások, mik a tanulságok. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Tisztelt Miniszter Úr! Finoman szólva, eléggé ellentmondá sos fogadtatásban részesült ez a javaslat. Voltak, akik hevesen ellenezték, voltak, akik büszkén üdvözölték ezt a javaslatot. A két tábor igen érdekes megoldást mutatott. Az ellenzők között az orvos szakma szinte minden képviselője megtalálható volt az üdv özlők között pedig a Népjóléti Minisztérium tisztviselői. Sajnos, a javaslat benyújtása előtti vita kellően rövid volt ahhoz, hogy a betegek véleményét, akik érdekében állítólag ez a törvény születik, megismerhessük. Így az ő nevükben beszélni nem tudunk. A minisztérium büszkén emlegeti, emlegette most is, hány hozzászólás érkezett ehhez a tervezethez. Ám arról mélyen hallgat, hogy hány hozzászólás lett átvezetve, beépítve ebbe a törvényjavaslatba. Ahogy elnézzük a szakma tiltakozása alapján, nem sok. Az új egészségügyi törvényre, illetve új egészségügyi törvényre szükség van, ezzel mi is egyetértünk. A '72ben alkotott egészségügyi törvény felett oly mértékben eljárt az idő, hogy a mai egészségügyi viszonyokra szinte alkalmazhatatlan: az egészségügyi dolgoz ók munkakörülményeit az egészségügyi viszonyokra teljesen használhatatlan közalkalmazotti törvény szabályozza, az orvosbeteg jogviszonyt pedig vita esetén a polgári törvénykönyv megbízásról szóló cikkelyei alapján próbálják eldönteni a bíróságok. Ahhoz, h ogy ez az egykori, paternalista orvosbeteg viszony egy jól működő partneri viszonnyá alakuljon valóban szükség lenne az egészségügy specialitásait figyelembe vevő törvény megalkotására. Az egészségügyi törvényt a szakmában az egészségügy alkotmányaként em legetik, és azt az elvárást fűzik megalkotásához, hogy olyan törvény szülessen, amely évtizedekig, változtatás nélkül képes szabályozni. Megítélésünk szerint ez az elvárás túlzó, bár érzelmileg meg tudjuk érteni. Egy akkora mértékű átalakulás közepette, mi nt amilyenben az egészségügy van, illetve ami vár rá, lehetetlen olyan jó törvényt alkotni, amely képes lenne akárcsak egy évtizedig jól szabályozni az egészségügy működését. Mi a magunk részéről ezért sokkal kevesebbel is beérnénk: már akkor elégedettek l ennénk, ha olyan törvény születne, amely legalább a megalkotásakor nem tartalmazna betarthatatlan rendelkezéseket, és nem rontaná tovább az egészségügyben dolgozók helyzetét. Ez a törvényjavaslat, sajnos, nem ilyen. Ismét azzal a problémával találjuk szemk özt magunkat, amivel a tárca által beterjesztett szinte összes törvényjavaslatnál: akinek nincs koncepciója, az nem tudja, hogy mit és miért akar szabályozni. Így aztán a kormány ebben a javaslatban összevissza szabályoz mindent, ami valami különös ok fol ytán a figyelmébe került, viszont elfelejt olyan kérdéseket szabályozni, amelyeket már csak a formál logika alapján is meg kellene tenni. Így sikerült olyan egészségügyi törvénytervezetet alkotni, amelyből hiányzik az egészség definíciója - talán túl kínos lett volna, ha a definíció fényében kiderül, hogy a kormány szinte minden tevékenységével ez ellen dolgozott - illetve e törvényből nem tudjuk meg, hogy ki a beteg - hogy csak a törvény lényegéből fakadó két legfőbb fogalmat említsem. A korrekt definíciók hiányolása részünkről nem pusztán holmi jogi szőrszálhasogatás. A beteg státuszából messzemenő jogok és kötelezettségek következnek. Ennek ellenére nem lehet eldönteni például az alábbi esetekből melyik személy beteg a törvény szerint: aki betegnek érzi m agát, és az orvosi vizsgálat is betegnek találta aki betegnek érzi magát, de az orvosi vizsgálat szerint nem az vagy pedig az, aki egészségesnek érzi magát, de az orvosi vizsgálat szerint beteg. (14.40) Hogy egy példát említsek: mi van példá ul egy tünetmentes szalmonellafertőzöttel, ő minek számít? A törvény alapján nem dönthető tehát el, hogy az általam felsorolt három esetből melyik tekinthető betegnek. Ráadásul - és ez egy nagyon fontos probléma, amire fel szeretném hívni a figyelmet - ez a javaslat nem felel meg a jogszabállyal szemben támasztott alapvető elvárásoknak
