Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az egészségügyről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKGP):
239 A nyugdíjkorhatár emelése ellentétes azzal a már közhelynek számító ténnyel, hogy a magyar lakosság születéskor várható át lagos élettartama nemzetközi összehasonlításban már szégyellnivalóan alacsony. Elutasítjuk az egészségügyi irányítás olyan régi, kézivezérléses gyakorlatának újraalkalmazását, mint az napjainkban az egészségbiztosítási önkormányzat vezetői állásába való de legálása során történt. Az egészségbiztosítási önkormányzat elnöke így a törvény 148. §ában részletezett nemzeti egészségügyi tanács delegált tagja lesz. Megítélésünk szerint a betegjogokkal kapcsolatos II. fejezet túlszabályozott, és a létszámhiányokkal küszködő egészségügyi intézményekben működészavarokat idézhet elő. Ezek között szerepel például a fekvőbetegintézményekbe felvett betegek tájékoztatása arról, hogy elhalálozásuk esetén boncolásuk milyen esetekben mellőzhető. E pontot nemcsak a túlszabályo zottság, hanem a jó ízlés miatt is ki kellene innen hagyni és megtartani a halottakkal kapcsolatos, XII. fejezetben leírtak szerint, ahogyan az ott, az elhunyt hozzátartozóinak jogai között helyesen szerepel. A betegjogokkal kapcsolatos, említett túlszabályozottságot amiatt is bíráljuk, mert az az egészségügyi dolgozókat - döntően az orvosokat - defenzív magatartásra ösztönzi. A defenzív szemléletű vagy arra kárhoztatott orvos pedig nemcsak szakmailag gyengül, hanem drágábban is dolgozik, mert vizsgálatokkal, leletekkel védi önmagát. Szólni kell még itt a betegtájékoztatással kapcsolatos orvosi dokumentációról is, mely lényegében e törvényben először kifejtett új feladat az orvosok számára. A törvényjavaslat ezz el kapcsolatban dokumentációs modellkísérletre hivatkozik, melyet öt orvosszakértő egyenként tíztíz betegen végzett el. Eszerint egy intézeti orvos évente 200220 órát tölthetne el csak a betegfelvilágosítással kapcsolatos adminisztrációval. Ennyi munkaór át egy intézeti orvos teljes munkaidővel számolva átlag öt hét alatt végez el, tehát ilyen formában megvalósíthatatlan. A betegjogokkal összefüggésben még két fogalomkörrel foglalkozunk röviden: az úgynevezett terápiás privilégium fogalomkörével és a kezel és visszautasításának jogával. A terápiás privilégiumról: a Független Kisgazdapárt természetesen - hangsúlyozom a természetesen szót - elismeri a beteg arra való jogát, hogy a személyét, kezelését érintő minden döntésben részt vegyen, és a megalapozott dön téshez előzőleg betegségéről, annak prognózisáról, a diagnosztikus és terápiás lehetőségekről, azok várható eredményéről, kockázatáról részletes felvilágosítást kapjon. A részletes és teljesen igaz tájékoztatás azonban nem mindig hasznos a beteg számára. S zámos országban az orvos ítélőképességétől függ, hogy a betegnek okozott súlyos kár fogalmára hivatkozva az úgynevezett terápiás privilégium jogával élve ilyenkor a valós helyzetről ne a beteget, hanem annak hozzátartozóját informálja. A terápiás privilégi um alapján történő eljárást a magyar jogból pár éve törölték. Véleményünk szerint ismét biztosítani kellene az orvosok számára e lehetőséget, akik megfelelő tudásuk, a beteggel kialakult kapcsolatrendszerük alapján az esetek döntő többségében meg tudják ít élni, hogy például egy gyógyíthatatlan betegséggel való kényszerű szembesülés ténye betegük állapotában milyen, adott esetben tragikus rosszabbodást eredményezhet. A kezelés visszautasításának jogáról: a jelenleg hatályos magyar jog nem ismeri el a beteg a zon önrendelkezési jogát, mely számos nyugati országban - Egyesült Államok, Franciaország, Németország, Svédország, Svájc - lehetővé teszi, hogy a cselekvőképes beteg minden kezelést visszautasítson, beleértve az életmeghosszabbító vagy életmentő kezelések et is. Az új törvényjavaslat szerint néhány ritka eset kivételével és bizonyos feltételek teljesülése esetén a betegeket megilleti az ellátás visszautasításának joga. A törvényjavaslat így közvetve a passzív eutanáziához való jogot ismeri el, és nem vonjuk kétségbe, hogy a jogalkotót e szándékában európai jogharmonizációs törekvése vezérli.
