Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 28 (316. szám) - A helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP):
2364 hogy mi az a kör vagy milyen tág lehet az a kör, ahol az abszolút önkormányzatiság, illetve az önkormányzatok valamiféle integrációja tekintetében szabályozhat egyáltalán az önkormányzati törvény. Érdekes történet alakult ki a végén. Voltak az abszolút önkormányz atiság hívei, akik azt mondták, hogy az autonóm önkormányzatok mindent meg fognak oldani, a társulást egy marginális tényezőként kezeljük, és egy felszínes szabályt - amit az önkormányzati törvény végül is tartalmazott - alkalmazzunk arra, hogy hogyan műkö dhetnek együtt ezek az önkormányzatok. Létrejött egy önkormányzati diffúz rendszer, viszont az intézményhálózat nem tudta szükségszerűen követni ezt a diffúz rendszert; és maga az intézményhálózat - ami az önkormányzatok alatt volt - összetartotta az önkor mányzatokat, és törvényi felhatalmazás alapján megindultak azok az együttműködések, amelyek végül is az intézményhálózat üzemeltetését szolgálták volna. Ez természetesen ütközött az önkormányzatok finanszírozási rendszerével, és talán emlékszünk rá, hogy m ég 1992ben is azon folyt a vita itt, a parlamentben és a nagyvárosi önkormányzatokban, illetve a települési önkormányzatok között, hogy például a normatív támogatásokat milyen útonmódon utalják át egymásnak az önkormányzatok például az oktatásban, ahol a normatív támogatás az intézményfenntartás szükségleteit nem fedezte - gyakorlatilag ma sem fedezi , vagy az egészségügyi ellátás területén hogyan történik a háziorvosi körzetek kialakítása - és így tovább ; végigkísérte ezt a folyamatot ez a vita, és az önkormányzatoknak hosszú ideig nem volt igazán mankójuk ahhoz, hogy ezeket a társulásaikat szervezett formában megoldják. Boross Péterrel egyetlen dologban vitatkoznék. Teljesen világos, hogy a normaalkotásnak van egy olyan lehetősége, hogy kötelezzen. Mé g a diszpozitív jogalkotás területén is létezik valamiféle kógencia. Ugyanakkor van egy másik, orientáló jellegű feladata is a jogalkotásnak: azaz típusokat vagy tipikus megoldásokat tár a jogalkalmazó elé, és ez esetben meg kell hogy jelenjen valamiféle e gységesítés szándéka. Ez a tipizálás, illetve egységesítés szándéka - és ez nem kényszer, hanem önkéntes vállalások lehetővé tétele - az, ami megjelent ebben az előttünk lévő két törvényben. Miért tartom ezt fontosnak? Szerintem hosszú távon Magyarország n em engedheti meg magának azt, hogy a 3200 önkormányzat olyan színes megoldásokat tudjon alkalmazni vagy alkalmazhasson akár a társulásokban, akár az önkormányzati feladatok ellátásában, amelyek pazarlók, amelyek végül is nem szolgálják a település lakosság ának az érdekeit. Hiszen ha olyan költségekkel valósítanak meg egy feladatot, ami egészséges üzemméretben jobban megvalósítható, akkor az egyedül ellátott feladat mérhetetlenül drágább, mint az egységesen vagy társult formában megoldott feladat. Mindebből következik az, hogy ezt a tipizálást valahol lehetővé kell tenni, az önkormányzatok együttműködését valahol egységes szemlélet irányába kell vagy lehet eltolni, és ezt szerintem az előttünk fekvő két törvény lehetővé teszi. Nagyon jól tudom, német, skandin áv, osztrák önkormányzati modelleket ismerve, hogy az önkormányzatok gyermekbetegségét - a '40es években például Ausztriában, az 1970es években például Franciaországban, ahol szintén az abszolút önkormányzatiság elvéből indultak ki, vagy a '80as években a német önkormányzati reform területén - mindenhol végigélték, nyolctízéves folyamatban kitermelték magukból a kötelező feladatokat, a társult feladatokat, akár a vertikális feladatmegosztás elemeit. És valahogyan mindegyik eljutott oda, hogy az egészség es önkormányzatiságnak van egy egészséges üzemmérete, ahol a feladatokat társulva, közösen vagy akár nagyon durva beavatkozással - hiszen a skandináv és a német önkormányzatiság átszervezése nagyon durva törvényi beavatkozás volt az önkormányzatiság gondol atába vagy addig hitt gondolatába! , de ezeket az egészséges, optimális üzemméreteket igyekeztek megalapozni; van, ahol kötelező jelleggel, van, ahol a társulásokat favorizálva. Én azt mondom, hogy a ma izmosodó önkormányzati rendszer egy tipizált társulá si formát igen jól elbír. A finanszírozási rendszerekben viszont egy hosszabb folyamat során át kell majd gondolni azt, hogy ezt az állami finanszírozás rendszere is tudja követni, mert gondoljuk át, hogy az egyes
