Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 27 (315. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BÁNK ATTILA (FKGP):
2278 Mindezek előrebocsátásával, és nem menve bele - természete sen - az általános vita és a vezérszónoklat körébe tartozó általános értékelésbe, egyetlen részterülettel szeretnék foglalkozni. Ez a részterület pedig az ország kettészakadása vagy kettéválása, amelyet több képviselőtársam érintett az elhangzott a vitában . Érintette ezt Schamschula György, emlékezetem szerint Torgyán József, és érintette Veres János képviselőtársam is. Úgy gondolom, hogy egy költségvetésben, a 2800 milliárd forint felhasználási módjában bizonyos prioritásoknak kell jelentkezniük, és a prio ritásokon belül egy ország, illetve egy kormányzat gazdaságpolitikája főbb vonalainak kell megnyilvánulniuk. Akkor, amikor a képviselőtársaim zöme - akár ellenzéki, akár kormányzati oldalon áll - bevallja azt, hogy valóban élő és egyre nagyobb problémát je lent Magyarország gazdasági kettészakadása - értve ezt az északkeleti vidék, illetve a dunántúli rész között , úgy érzem, hogy egy ilyen helyzetben a költségvetésnek igenis jobban kellene preferálnia az északkeletmagyarországi megyéket. Mire gondolok itt elsősorban? Nagyobb állami pénzekre, nagyobb állami beruházásokra volna szükség az elmaradott térségek fejlesztésére. Ebben az évben tavasszal - éppen a Told kapcsán kialakult helyzetben - a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára napirend elő tti felvetésemre válaszolva azt mondta, hogy: segíteni fogunk az elmaradott vidéken, ismerjük e vidék adottságait, mindennel megpróbálkozunk, többet között adócsökkentéssel, sőt adómentességgel is. Már akkor is utaltam rá, tisztelt Ház, hogy ez eléggé nehé zkes, már csak azért is, mert az ezen a vidéken élő emberek a legkevesebb adót fizetők közé tartoznak, vannak olyan területek, ahol adót szinte nem is fizetnek. Ott, akkor abban a vitában néhány települést - Körösszakált, Körösszegapátit, Mezőpeterdet - em lítettem, de ez a helyzet nemcsak a bihari, északmagyarországi részre jellemző, hanem talán az egész Tiszántúlra. Ha pedig ez igaz - márpedig úgy hiszem, ezt senki nem vonja kétségbe , akkor igenis elvárható egy kormányzattól a költségvetés készítésekor, hogy az ilyen, halmozottan hátrányban lévő térséget állami beruházásokkal, költségvetési pénzek célzott támogatásával erősítse. Veres János képviselőtársam a vitában hozzászólva büszkén említette - és erre egyébként joggal lehetett büszke , hogy SzabolcsSzatmár megyében immár egymilliárd forint feletti beruházásokat kezdtek el megvalósítani. Nemcsak az alapkövet rakták le, hanem már nyilvánvalóan befejezett beruházásokról is szó van. Ez egyébként mind szép, de nyilvánvaló, hogy itt nem egy hazai, az álla mi oldalról történő beruházás és ilyen szempontból tekintve beavatkozás történik, hanem multinacionális vállalatok odatelepülése, amelyek vonatkozásában valóban meglehet, hogy az adótörvényekben megjelenő adókedvezmények ezt a bizonyos fajta odatelepülést segítik, az országrész problémáját azonban nem oldják meg. Még egyetlen dolog, amely ugyancsak - és ezzel kapcsolatosan - többször felmerült a költségvetési vita elmúlt négy napja során: nevezetesen a térség, ennek az előbb említett térségnek a megközelíth etősége, hogy egyáltalán milyen módon és hogyan lehet ezt megközelíteni. A Független Kisgazdapárt frakcióvezetője felszólalásában megemlítette - ugyan más összefüggésben , hogy az M3as autópályára nyújtott 3,5 milliárdos állami támogatás nem tűnik túl na gynak. Ugyancsak - a már lassan klasszikussá váló és általam idézett - Veres János azt válaszolta erre a vitában, hogy a 3,5 milliárd azért megfelelő, mert egyéb források lehetőséget biztosítanak a továbbépítésére. Azt is mondta még, hogy örömmel tölti el - hiszen mindennap ott jár , hogy látványosan épül az M3as. Én is ott járok el mindennap, valóban látványosan épül - sajnos. Inkább gyorsabban épülne, hogy minél hamarabb megvalósítsa az összeköttetést a keleti részek és Budapest között - és ezen belül a z M1essel csatlakozva - Európával. Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy ezen a területen mennek el olyan fontos utak, amelyek Lengyelországgal - Szlovákián keresztül , Romániával, Ukrajnával, a régi Szovjetunió államaival kötik össze Magyarországot és ezen belül az európai úthálózatot. Úgy gondolom, hogy egy térség elzártságának megnyitása, egyáltalán az ott élő emberek lehetőséghez juttatásának minél gyorsabban történő megvalósítása csakis az úthálózat gyors kifejlesztésén és megvalósításán múlik.
