Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 22 (314. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat; a személyi jövedelemadó meghatá... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
2148 Tisztelt Ház! Összefoglalásként azt kívánom elmondani, hogy ez a törvényjavaslatcsomag tehát nem egy világnézetileg semleges állam csomagja, hanem vallásilag pártos előterjesztés. Sajnos, csak koncepcionális változásokkal harmonizálható az alkotmányos elvekkel, csak koncepcionális változtatásokkal tehető pártatlanná, olyanná, ami - az átmeneti állami pénzügyi garanciákkal bár, de - az egyházak összességét érdekeltté teszi az önfenntartásban, és ezzel valóban elvezet az egyházak anyagi önállóságához; olyanná, amelyben a tervezettnél jóval nagyobb szerep jut a hívők önk éntes részvételének; olyanná, ami a finanszírozást nem az 1948 előtti ingatlanvagyon arányaihoz igazítja, hanem a jelenlegi társadalmi realitásokhoz. Köszönöm a figyelmüket, tisztelt képviselőtársaim. (Taps az SZDSZ soraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Kös zönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor. A házbizottság ajánlása szerint az első körben a frakciók nevében először felszólalók részére tizenöt perc, a második kormánypárti felszólaló részére tíz perc áll rend elkezésre. Továbbá az első körben kétperces felszólalásokra nem kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Fodor Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetségének képviseletében. Őt követi majd Sasvári Szilárd képviselő úr a Fidesz részéről. Megadom a szót Fodor Gábor képviselő úrnak. DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ) : Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy ezzel a nagyon fontos törvényjavaslatcsomaggal kapcsolatban a beszédemet általánosabb elvekkel kezdjem. Azért tartom szükségesnek, hogy ezekről is beszéljünk itt a Házban, hiszen azok a törvényjavaslatok, amelyek expozéját itt meghallgathattuk és amelyekről most elkezdünk közösen gondolkodni, egy olyan fontos területhez kapcsolódónak, amelyeknek nagyon fontos és nagyon lényeges tradíciói vannak a magyar közgondolkodásban, amely területeknek - az egyházak támogatásának, az állam és az egyház elválasztásának - nemcsak a hazai politikai és közgondolkodásban, hanem a nemzetközi gyakorlatban is nagyon komoly szellemi háttere, ha úgy tetszik, irodalma van. Azt hiszem, amikor - ahogyan az előbb is említettem - elkezdünk közösen gondolkodni ezekről a javaslatokról, akkor mindenekelőtt ezeket az alapelveket kell tisztáznunk, hogy mi a nézőpontunk, honnan közelítjük meg ezeket a ké rdéseket. Azért is szeretném arra kérni képviselőtársaimat, hogy közösen induljunk el ezen az úton, mert úgy érzem, ráadásul a terület olyan, amely alkalmat ad arra, hogy az érzelmeink elragadjanak minket, hogy gyakran egy olyan érzelmi szemüveget tegyünk magunkra, amely akadályozhat minket a tisztánlátásban, amely netán megakadályozhat minket abban, hogy racionálisan, józanul, higgadt fejjel gondolkodjunk erről a témáról. Azért is gondolok minderre, hiszen emlékszem még nagyon jól 1991re, amikor az egyház ak támogatásáról, az ingatlantörvényről vitatkoztunk itt a Házban, és bizony akkor is előfordult az, ami természetesen máskor is a politikában, hogy gyakran az érzelmeink, a politikai beállítottságainak valamilyen módon korlátot jelentettek a közös gondolk odás útjában. Azt szeretném, ha lehetőség szerint ezeket most mellőzni tudnánk, hiszen a terület oly fontos, oly lényeges, és olyan hosszú távú irányt fog most szabni az egyház és állam viszonyának Magyarországon, hogy ezt csak előítéletektől mentesen lehe t jól és okosan rendezni. Azzal szeretném kezdeni tehát ennek a néhány alapgondolatnak a felvázolását, hogy valószínűleg mindannyian tisztában vagyunk itt a Házban azzal, hazánk rendkívül sokat köszönhet a zsidókeresztény kultúrának, hiszen Magyarország t örténelme, kultúrája, Európához való tartozása elválaszthatatlan ettől a kultúrkörtől. Keresztények és zsidók, valamennyi történelmi egyház nagyon sokat tett azért Magyarországon, hogy kultúránk, művészetünk, irodalmunk, nyelvünk, tudományos teljesítményei nk olyan magas színvonalon szülessenek meg, ahogy megszülettek.
