Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 22 (314. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat; a személyi jövedelemadó meghatá... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
2149 Minden történelmi egyház és maguk az egyházak is rendkívül sokat tettek azért, hogy Magyarországon a kultúra, az irodalom és a művészet egyáltalán megmaradjon. (9.30) Hiszen az egyházak voltak az oktatás letéteményesei, rajtuk keresztül, az ő segítségükkel, az ő közvetítésükkel évszázadokon keresztül tanultak, majd nőttek fel magyar generációk, hazánk legjobbjai. Ezért úgy gondolom, innen is el kell mondanunk, hogy hála és köszönet illeti ezért a történelmi egyházakat, hogy segítettek az országnak ebben a nagyonnagyon fontos folyamatban, hogy valóban azok legyünk, akikre ma büszkék lehetünk, Magyarország polgárai. Ez hát a múlt, és valamilyen módon ez a jelen. De úgy gondolom, nekünk jövőnk is van, és előre is kell néznünk. Nemcsak azt kell megnéznünk, ami mögöttünk van - amiért, még egyszer mondom, hálával és köszönettel tartozunk , hanem arra is figyelnünk kell, melyik az az irány, amelyben elindulunk most egy nagyon fontos úton, a XXI. száza d küszöbén. És ha már a XXI. századról beszélek, nem szabad elfelejtenünk, mi az, ami modern megoldás ma Magyarországon, mi az, ami elődeink hagyományaiból következik, mi az, ami kapcsolódik természetesen a legjobb és legfontosabb, a számunkra most mindenk éppen célként kitűzött nyugati civilizáció hagyományaiból is. Azt hiszem, nem csodálkoznak képviselőtársaim, ha elsőként az állam és az egyház szétválasztásának elvét említem, hiszen ez az a gondolat, amely a legjobb elméket, a legjobb elmék gondolkodását évszázadok óta átitatta. Én magam 1991ben már hivatkoztam itt a vitában Thomas Jeffersonra, az Amerikai Egyesült Államok elnökére, aki például zsarnokinak tekintett minden olyan kormányzatot, amely arra kényszeríti vagy arra kötelezi polgárait, hogy pénzz el járuljanak hozzá olyan elvek, eszmék, ha úgy tetszik, vallás fenntartásához, amelyet nem vallanak. De akár idézhetnék magyar gondolkodóinktól, nagyjainktól is a múlt századból, Deák Ferenctől, aki azt mondta, hogy "az állam ne, vagy minél kevesebbet ava tkozzék a kultuszok ügyeibe, és csak akkor és csak annyiban, amennyiben a státusz, tehát az állam fönntartása, a beavatkozás szükségessé teszi. De ha ezt egyszerre el nem érhetem, a célt mindig szem előtt tartom, és minden lépést, amely afelé vezet, pártol ok, de nem pártolok semmi olyan lépést, amely attól eltávolít." Tehát mind a XVIIXVIII. század fordulóján, mind a XIX. században magyar és külföldi gondolkodók egyaránt rendkívül fontosnak tekintették a modern állam megteremtésében ezt a gondolatot. Nekün k is ezt kell magunk elé tűznünk célként most, amikor a XXI. század felé, Európa felé, a nyugati civilizációhoz való szoros tartozás irányába megyünk. Azt hiszem, Magyarországon nem megengedhető, hogy az állam bármilyen szempontból állást foglaljon egyháza k között, legyenek jobb egyházak, kevésbé jobb egyházak, kiemelt egyházak, kevésbé kiemelt egyházak, diszkriminált egyházak akár pozitívan, akár negatívan. Az államnak semlegesnek kell lennie. A semlegesség persze nem jelent közömbösséget, mert az államnak mindig el kell ismernie azokat a komoly teljesítményeket, amelyek az egyházak oldaláról megjelennek. De semlegességet jelent abból a szempontból, hogy nem etikus az az állami magatartás, amely bármilyen szempontból egy egyházat egy másik egyház elé helyez . Nem etikus az a magatartás, amely - ahogy az előbb utaltam Jeffersonra is - az állam és egyház szétválasztásában polgárokat arra kényszerít, vagy olyan helyzetet hoz létre, hogy olyan vallásokat kell támogatniuk, amelyeket nem vallanak a magukénak. Egyút tal azért sem helyes ez az állami gyakorlat, mert beavatkozik a vallások önfejlődésébe, hiszen a vallásoknak önfejlődése is van. Nos, akkor nézzük meg, megfelelneke ezeknek az elveknek az előterjesztésekben fellelhető elvek, amelyekről idáig beszéltünk és hallottunk, ahogy mondtam előbb, a különböző előterjesztésekben, expozékban. Az általános válaszom az, hogy nem, sajnos nem felelnek meg ezeknek az elveknek az előttünk fekvő előterjesztések. Miért nem? Két nagyon fontos kérdést szeretnék kiemelni példaké nt. Az első példa a járadék problémája. A járadék, amely a most előttünk fekvő egyházfinanszírozási javaslatnak központi, kulcseleme. A járadék, sajnos, azt kell hogy mondjam,
