Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 21 (313. szám) - Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
2110 kérdések egyértelműen szabályozottak, és egyértelműen másképp szabályozottak. Különleges szabályként azonban értelme sincs a javaslatnak - gondoljunk arra, hogy miért vannak például az ügyvédek kizárva a nyilatkozat hitelesítéséből. A másik alapvető tévedése a javaslatnak ismét alkotmányossági problémát vet fel, és ismételten az ingatlannyilvántartás alapelveivel kapcsolatosan. A már hivatkozott 15/1995. számú alkotmánybírósági határozat útmutatásának mo nd ellent, a közhitelesség elve az ingatlannyilvántartásnak ugyanis alapja. Mint láttuk, ezen alapelv érvényesüléséhez van mindenképpen szükség nyilvánosságra. E fontosságból több megállapítás is következik. Maga a javaslat a korábbi ingatlannyilvántartá s azon rendelkezését változatlanul emelte át, mely felállítja a vélelmet, miszerint az ingatlannyilvántartásba foglalt adatok nem ismerésére hivatkozni nem lehet, az abban foglalt adatok ismerete a kereskedelmi forgalomban vélelmezett. Vélelmezett továbbá az ingatlannyilvántartásba foglalt adatok valósága, amely vélelem a forgalom biztonságát szolgálja, és a fennebb már boncolgatott polgári törvénykönyvben, ingatlannyilvántartásban bízó, ellenérték fejében jóhiszeműen szerző harmadik személy doktrínáját alapozza meg. Ennek a vélelemnek a gyengítése bármely eszközzel jelentős károkat okozhat, és az ingatlannyilvántartási rendszert magát alapjaiban is megrengetheti. Ilyen gyengítésre példa a 2. § (3) bekezdése, ahol az eljárásokban nem valósnak, csak irány adónak kell tekinteni az adatokat. Hasonlóképp az 5. § (1) bekezdése kimondja, hogy ellenkező bizonyításig közhiteles a nyilvántartás. Álláspontom szerint itt értelmezésbeli tévedés van. Az ingatlannyilvántartás mindig közhiteles, és ha bebizonyosodik egy benne foglalt tény valótlansága, azt törölni kell. Ezért nem látom indokoltnak a bizalomcsökkentő fél mondat betételét a közhitel meghatározásában. Az 5. § (2) bekezdése ijesztően fogalmaz, amikor megjegyzi, hogy ha e törvény másként nem rendelkezik, akko r közhitelesek az adatok. A javaslat azon gyakorlata, hogy rengeteg felhatalmazást és utalást tartalmaz, már erősen kifogásolható, mert a törvényszerkesztési minimumelvárásoknak sem felel meg, azzal pedig, hogy saját magának ad felhatalmazást, egyenesen jo galkotási gyöngyszemnek számít. De a helyzet ennél is súlyosabb. (20.00) Itt megint hivatkozhatnék az Alkotmánybíróság idevonatkozó határozatára. Tehát mindkét alapelv egyaránt történő töretlen érvényesülése a vélelem megalapozója, ugyanis pusztán egy nyil vános nyilvántartás még nem elegendő egy ilyen súlyú vélelem felállításához, hiszen például fel lehetne állítani azt a vélelmet is, mely szerint vélelmezett, hogy mindenki ismeri a Mol mérlegfőösszegét, ezért senki sem hivatkozhat arra, hogy erről nincs tu domása. A vélelem alapja pedig a HVG hetilap által évente közzétett vállalati lista lenne, ami nem lenne közhitelű, csak nyilvános. Ezen gondolatmenet alapján a közhitel ilyen mértékű korlátozása meglátásom szerint, tisztelt Országgyűlés, alkotmányellenes. További hibákat is érzünk a javaslatban, amelyek két okra vezethetők vissza. Egyrészt a jogalkotó mindenhol a közigazgatásijogi szemléletet igyekezett érvényesíteni, ezzel ennek a szép dologi jogi intézménynek nagy károkat okozott. Ezen törekvésében odái g ment, hogy polgári jogi viszonyokat is újraszabályozott, eltérően a polgári törvénykönyvtől. Így például a legszörnyűbb tett a vételi jog, az elővásárlási és visszavásárlási jog szabályozása az ingatlannyilvántartásban. A javaslat 16. §a így fogalmaz: "Az ingatlannyilvántartásba a következő jogok jegyezhetők be", majd a)tól k) pontig felsorolja, hogy melyek. A felsorolást össze kell vetnem a 3. §sal, és ennek fényében kiderül, hogy a 3. § (1) bekezdésében is felsorolt egyes jogok csak akkor keletkezn ek, ha bejegyzik őket. Ebből folyik, hogy az ott fel nem sorolt jogok enélkül keletkezhetnének, tehát nem érvényességi kellék a bejegyzés. De mi a helyzet a hatállyal, a hatályossággal?
