Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 21 (313. szám) - Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
2102 Az ingatlannyilvántartási törvény vajúdásának időszakában ismereteink szerint felmerült egy olyan alapkérdés, melynek ado tt irányú eldöntése valóban új törvény megalkotását tette volna szükségessé. Ez pedig az, hogy az ingatlannyilvántartásban a hagyományos értelemben vett telekkönyvet és az eredeti kataszteri földnyilvántartást a régi megoldást helyreállítva válasszuk ismé t külön, és a hagyományos telekkönyvezést illesszük vissza a bíróságok peren kívüli tevékenységi körébe. A kormányzat - nyilván az igazságügyi reform végrehajtása nehézségeit is mérlegelve - az elektronikus adatfeldolgozásra való áttérés folyamatát nem aka rta ezzel a gyökeres szervezeti átalakítással megterhelni. Ezt most szerintünk is bölcsen tette, de ezzel elesett az az egyetlen komoly indok, amely egy teljesen új törvény megalkotását valóban mellőzhetetlenné tette volna. Egészében a FideszMagyar Polgár i Párt úgy látja, hogy az ingatlannyilvántartás rendszerében bizonyos szabályok módosítására valóban szükség van, és azok az új elemek, amelyek a korábbi szabályozáshoz képest a törvényjavaslatban megjelennek, általában hasznosak. Ennek ellenére ezek a vá ltozások nem teszik indokolttá egy teljesen új törvény megalkotását, és az új törvénnyel megteremtődő pozitív változások megvalósíthatók lennének a hatályos törvényerejű rendelet módosítása által is. Erről azért érdemes ennyit beszélni, tisztelt Ház, mert az a szerencsétlen helyzet áll elő - azt hiszem, a kormányzati ciklus alatt nem először , hogy miközben a kormány egy méreteiben és terjedelmében indokolatlan kodifikációs pótcselekvésbe fog, nem fordít kellő figyelmet és energiát a telekkönyv mai gyakorl ati problémáira. Már említettem, hogy az ország egyes részein - elsősorban a fővárosban - rendelkezésünkre állnak a gépi adatfeldolgozásra történő áttérés első gyakorlati tapasztalatai. Nos, sajnálattal kell észlelnünk, hogy az áldatlan állapotok nem válto ztak meg lényegesen. A sorban állások nem szűntek meg, a telekkönyvi szemlék beszerzése most is nehézkes, a bejegyzési kérelmek java része változatlanul évek óta elintézetlen. Kérdőjelek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a konkrétan beállított gépek va lóban kielégítike a legkorszerűbb követelményeket. A rendszer egészének működtetése még nem eléggé begyakorlott, és visszatérő panasz a nyilvántartások pontatlanságának megengedhetetlenül magas száma. Ez utóbbi körülmény a közhitelesség rovására megy, ill etve a jogkereső közönséget időigényes utánjárásokra, irattanulmányozásokra kényszeríti, mely úgy mellesleg, az ingatlannyilvántartásban dolgozókra is külön teherként nehezedik. Úgy gondoljuk, hogy ha reménykedhetünk is abban, hogy csak az új rendszerre v aló áttérés átmeneti nehézségeiről van szó, a kormánynak a mostaninál sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítania arra, hogy ezeket a gyakorlati gondokat mérsékelje. Tisztelt Képviselőtársaim! Súlyos hiányosságként említjük meg, hogy a kormány a javaslat m ellé nem tette le a végrehajtási rendelet tervezetét. Így sok tekintetben a törvényjavaslat érdemi megoldásait sem lehet megfelelően megítélni. A hatályos 1972. évi 31. törvényerejű rendelet értelmezhetetlen volt a 27/72. MÉM számú rendelet nélkül. Az előt tünk fekvő javaslat ugyan számos elemet tartalmaz azokból a szabályokból, melyeket korábban a tárca végrehajtási rendelete foglalt magába, de nem vette, és persze nem is vehette át annak teljes körét. Ahhoz azonban, hogy a törvényjavaslat valamennyi megold ását pontosan átláthassuk és értelmezhessük, szükség lett volna a tervezett jogi szabályozás egészének a bemutatására. Tisztelt Képviselőtársaim! Már utaltunk arra, hogy a törvényjavaslattal megvalósítandó új jogintézményekkel általában egyetértünk. Üdvözö ljük a ranghely jogintézményének visszaállítását, az öt évet meghaladó haszonbérleti jog feltüntetését, a bejegyzendő tények katalógusának bővülését, a bejegyzés alapjául szolgáló okirati kellékek szigorú meghatározását, a nyilvántartás megbízhatóságával k apcsolatos garanciákat. Ugyanakkor kifogásoljuk, hogy a szövegezés a javaslat egyes részeinél vitatható jogértelmezési helyzeteket eredményezhet a hatályos szabályozáshoz képest. Újragondolandónak tartjuk a
