Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat; az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvényjava... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
209 előzetesen az Országos Választási Bizottság, tehát nem a parlament vagy nem a parlament alkotmányügyi bizottsága - tehát nem egy olyan testület, amelynek a legszakszerűbb döntésével kapcsolatban is megfogalmazható az a kriti ka, hogy politikai alapon született, hanem egy neutrális intézmény - állást foglalt abban a kérdésben, hogy alkotmányosan megengedhető kérdést teszneke fel a kezdeményezők, ezzel nem csökkentik a népakarat megnyilvánulását, hanem elejét veszik annak, hogy adott esetben több százezer aláírás gyűljön össze olyan kérdésben, amelyről utólag kiderül, hogy nem lehet kiírni ebben a kérdésben népszavazást. (11.40) Emlékezetes, az előző ciklusban a Létminimum Alatt Élők Egyesületének volt egy kezdeményezése, amelyr ől utóbb kiderült, hogy alkotmányosan abban a kérdésben nem lehet aláírást gyűjteni. Nyilván rendkívül sok munkával, erőfeszítéssel, adott esetben költséggel, nagyon sok embert megmozgatva gyűjtötték össze az aláírásokat, mindezt hiába, feleslegesen, mint utóbb kiderült: sajnos értelmetlenül - már az aláírásgyűjtők szempontjából. Ezt megelőzi az, hogy az Országos Választási Bizottság hitelesíti az ívet, és ettől kezdve tulajdonképpen nincs lehetőség arra, hogy semmissé tegyenek egy már ténylegesen összegyűl t aláírástömeget. A választási eljárási törvénnyel kapcsolatban az SZDSZ képviselőcsoportja nevében szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nem felel meg a valóságnak az, miszerint a jelenlegi választási törvény 80 százalékban változik. A jelenlegi válas ztási törvénynek azok a rendelkezései, amelyek eltűnnek a választási törvényből, megjelennek a választási eljárási kódexben. Ez nyilván egy kis utánajárást igényel, mindegyik előterjesztést el kell olvasni, amelyről vitát folytatunk. De ezek az előterjeszt ések megjelennek, hiszen az eljárási kódexbe kerülő szabályok lényegében nem változtatják meg a választási eljárás szabályait, csak az történik, hogy az eddig részint az önkormányzati törvényben, illetőleg az önkormányzati választásokról szóló előírásokban , részint a népszavazási törvényben, részint a választási törvényben lévő eljárási szabályok egy helyre kerülnek. Megítélésünk szerint ez egy helyes törekvés, a kormányprogramban is szerepel ez a célkitűzés. Ez a választópolgárok szempontjából átláthatóbbá , követhetővé teszi a választási eljárási rendet: bármilyen választásra kerül sor, ugyanaz az eljárási technika lesz alkalmazható. Az SZDSZ támogatja és örömmel fogadja azt a javaslatot, hogy mind az önkormányzati, mind az országgyűlési választásoknál egys égesen fog megjelenni az úgynevezett kopogtatócédulás ajánlási rendszer, tehát nem fordul elő az, ami 1994ben, hogy az egyik választásnál az egyik ajánlási megoldást, a másik választásnál másfajta ajánlási megoldást alkalmaztunk. Úgy ítéljük meg, hogy ez a kopogtatócédulás rendszer két országgyűlési választáson beváltotta a hozzá fűzött reményeket, alkalmas arra, hogy a jövőben is szűrje a választáson induló pártokat, olyan értelemben, hogy csak azok a pártok indíthassanak listát, amelyek megfelelő számú v álasztói támogatással rendelkeznek. A bevezetőben említettem, hogy az SZDSZ régóta szorgalmazta a kampányidőszak csökkentését. A kampányidőszak Magyarországon - mint ahogy az egész választási eljárási rendszer - 1989ben sajátos körülmények között fogalmaz ódott meg, olyan garanciák épültek be a '89es törvénybe, amelyek a bejáratott demokráciák gyakorlatában nem léteznek. 1989ben, amikor több mint száz pártot jegyeztek be nagyon rövid idő alatt - ha jól emlékszem, a hatvanat meghaladta a választáson induló pártok száma , és a választáson részt vevő pártok között rendkívül nagy volt az esélyegyenlőtlenség, hiszen pár hónapja megalakult pártok versenyeztek egy több évtizedes múlttal rendelkező párttal, egy párttal, ebben a helyzetben olyan garanciák is belek erültek a választási törvénybe, amelyek '89ben és '90ben, illetőleg még '94ben is helyesen voltak jelen a választási rendszerben, ugyanakkor hosszú távon a magyar választási eljárást bizonyos értelemben anakronisztikussá tették. Emlékezetes, tisztelt ké pviselőtársaim, hogy idén tavasszal a brit választásokról az a sajtóhír jelent meg, miszerint NagyBritannia történetének leghosszabb választási kampánya volt, majdnem egy hónapig tartott - ezzel szemben a magyar szabályok 1994ben azt eredményezték, hogy közel négy hónapig tartott a választási kampány a választások kiírásától a második forduló végéig.
