Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 21 (313. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
2029 DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! A költségvetési politika általános célja a hosszú távú növekedés megalapozása. Ez egyrészt megköveteli a z egyensúly megőrzését, másrészt az infrastruktúra fejlesztését, az oktatás hatékonyságának növelését, a hagyományokra és társadalmigazdasági változásokra épülő szociálpolitikai döntéseket. Az 1998. évi költségvetési törvényjavaslat alapján az egyensúly ő rzését, javítását a vállalati szféra versenyképességének erősítésével akarjuk elérni. Ez csak a tőke és a munka hatékonyságának fokozásával valósítható meg. A tőke és a munka hatékonyságának fokozása azonban azt is megköveteli, hogy az inflációt mérsékeljü k, amit az 1998. évi költségvetési törvény jól tartalmaz, tudniillik ha az infláció elszabadul, akkor a tőke és a munka hatékonysága ennek kárát látja, hiszen ha a termékekben mindenféle költséget el lehet számolni, akkor nincs költségcsökkentési kényszer a vállalkozók számára. Azt akarom ezzel mondani, hogy az 1998. évi költségvetés azzal, hogy az inflációt jelentősen akarja csökkenteni, és emellett a tőke hatékonyságának növelését tűzi ki, összefüggésben van egymással, hiszen - mint ahogy bizonyítottam - az infláció növekedése a hatékonyság halála lehet. (13.00) Mindezt nagymértékben befolyásolja, hogy a gazdaság alkalmazkodóképessége megfelelőe. Az elmúlt évtizedekben - mint ahogy az egyik felszólalásom során egyik alkalommal szóltam erről - a magyar gaz daságra a passzív alkalmazkodás volt jellemző. A gondokat egyik helyről a másik helyre pakoltuk át, azonban az elmúlt években az aktív alkalmazkodás folyamata indult el, tehát a gondokat megoldottuk, illetve megoldjuk azokat. Ez a folyamat, az aktív alkalm azkodás folyamata azonban sok lemondással járt. A lakosság jelentős része elszenvedte a reálbércsökkenést. Mindezek eredményeképpen lényegesen javult a gazdaság egyensúlya, és megalapozottá vált a gazdasági növekedés, valamint a reálbér növekedése. Ezért nem értem ellenzéki képviselőtársaimat, amikor a béremelkedést valamiféle választási költségvetéssel hozzák összefüggésbe, holott az elért eredmények azok, amik lehetővé teszik a bér növekedését. Igen kedvező változás következett be a gazdaság szerkezetébe n, mert az adottságainknak és a piaci igényeknek megfelelően változott a gazdaság szerkezete. Meghatározó ágazattá fejlődött a szolgáltatás és az információs szektorok: az információt előállító, az információt továbbító szektorok, a kockázatgazdálkodás, a piackutatás, a marketing, az információs eszközöket előállító szektorok, a különböző adatokat feldolgozó szektorok, nem beszélve a kormányzati igazgatási tevékenységről, amelyek a nemzetgazdaságon belül egyre jelentősebbé váltak. A szolgáltatások, az infor mációs szektorok arányának növekedése miatt a nemzetgazdaságban jelentős minőségi változás következett be, hiszen ezen ágazatok anyagigényessége minimális, tudásigényessége viszont jelentős. Ez a körülmény kedvez a magyar gazdaságnak, mert nyersanyagban, e nergiában nem vagyunk gazdagok, a szellemi tőke viszont meghatározó hazánkban. Ebből viszont az következik, hogy az oktatás, a képzés fejlesztését költségvetési eszközökkel is egyre jobban biztosítani kell azonban nyilvánvaló, hogy nemcsak a '98. évi költs égvetéssel, hanem majd a '99es és az ezredforduló költségvetésével is. Nem lehet tehát elvárni egy költségvetési évtől, hogy robbanás következzen be az oktatásban, mert azt hiszem mindannyian tudjuk, akik itt vagyunk, hogy az oktatás stratégiai ágazat, de csak addig lehet nyújtózkodni az oktatás támogatásával, ameddig a takarónk ér. A szolgáltató és információs szektorok fejlődése számottevően hozzájárul a bruttó hazai termék növekedéshez, hiszen ezen makromutatót úgy számítjuk ki, hogy a teljes kibocsátás ból levonjuk az anyag jellegű költségeket. Márpedig a nevezett ágazatok nem anyagigényesek, így a bruttó hazai termék növekedése jobban biztosítható, mint az elmúlt években, ami megalapozottá teszi az 1998. évi költségvetési törvényjavaslatot. Véleményem s zerint az oktatás mellett a másik igen fontos stratégiai ágazat az idegenforgalom. Ezen ágazat úgy növeli a fizetési mérleg bevételét, hogy minimális az importigénye, tehát nem
