Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 21 (313. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
2025 igyekszik a jobboldali francia kormány után a baloldali francia kormány is bizony a munkaerő költségeket is mérsékelni. Ugyanezt teszik a németek, ugyanezt teszik az osztrákok, ugyanezt teszik a skandináv országokban. Tehát téved Raskó György, amikor azt hiszi, hogy a mi kormányunk az elmaradott országok példáját követi. A mi kormányunk a legfejle ttebb országok példáját követi, amikor versenyképességet igyekszik javítani, többek között ezen az úton is. Az utolsó mondanom - csak ismételni szeretném, mert a választási költségvetésre a fő érve a nyugdíjemelés volt , a nyugdíjemelés nem a választási k öltségvetésből, hanem a törvényből következik: idén magas a reálbérnövekedés, ezért jövőre magas lesz a nyugdíjemelés. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Soron következik Mádi László képviselő úr, a Fidesz részéről; őt követi Takács Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviseletében. Megadom a szót Mádi László képviselő úrnak. MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Sajnálatos módon újólag meg kell állap ítsam, hogy az elmúlt héten elhangzott költségvetési vitához hasonlóan ma sincs a Munkaügyi Minisztérium se miniszteri, se államtitkári szinten jelen. Azt gondolom pedig, egy költségvetés vitájánál a tárcának mindenképpen illene képviseltetni magát. Én az elkövetkezendőkben a foglalkoztatáspolitikáról és a foglalkoztatáspolitika és a gazdaságpolitika összefüggéseiről szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni. A Magyar Szocialista Pártnak egyik kitűzött fontos prioritása volt a munkanélküliség kérdése, a mun kanélküliség csökkentésének megvalósítása, és azt gondolom, három év elteltével messze nem lehetünk elégedettek a kialakult helyzettel. Általában egyébként a világban baloldali kormányok a munkanélküliség csökkentésében szoktak jeleskedni, ám az elmúlt hár om év kapcsán azt kell látni, hogy a munkanélküliség zömében stagnált, a foglalkoztatottak száma pedig kismértékben ugyan, de tovább csökkent három év perspektívájában. Bár tudom, hogy a munkanélküliség szerte a világban a fejlett országokban egy rendkívül súlyos és egyre inkább súlyosbodó probléma, és nagyon nehéz ezekre megfelelő megoldásokat találni, de mint ahogy tegnap a foglalkoztatási törvény vitájánál elmondtam, a kormányzat az új helyzetre, a négy évvel ezelőttihez képest megváltozott helyzetre kép telen volt új koncepciót és új megoldást kitalálni, pusztán toldozással és foltozással próbálja a fellépő feszültségeket, problémákat valamelyest orvosolni. Mi történt az elmúlt háromhárom és fél évben a munkaerőpiacon? Több olyan sajnálatos negatív fejle ményről tudok beszámolni, amely ezen távlatban mindenképp észrevehető és fellelhető. Az egyik a juttatások elértéktelenedése. Tehát amit ma munkaügyi juttatásként kifizetésre szánnak a minisztériumi, illetve a kormányzati oldalról, annak a reálértéke drasz tikusan csökkent az elmúlt háromhárom és fél évben. Igazából a munkanélkülijáradékosok száma csökkent és a jövedelempótló támogatásban részesülők száma megnőtt, az egy főre jutó támogatási összeg drasztikus csökkenését figyelhetjük meg. A juttatások elér téktelenedése mellett egy másik jellegzetesség a jogosultságok hozzáférhetőségének lekorlátozódása. Tehát manapság egyre kevesebb munkanélkülinek van reális esélye arra, hogy bármilyen munkanélküliellátáshoz hozzájusson. Egy szakértői tanulmányból idézek, amely azt mondja ki, hogy az álláskereső munkanélküliek ellátottsági szintje 1996ban - tehát a tavalyi évben, mert az idei év még rosszabb - 47 százalék volt, szemben az 1992. évi közel kétharmaddal. Tehát ma kevesebb, mint minden második munkanélkülinek van lehetősége arra, hogy a munkanélküliségéből adódó ellátáshoz hozzájuthasson.
