Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 21 (313. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
2026 Eközben egyre több ember, emberek tömegei, nevezetesen fiatalok tömegei is kerülnek ki a kormányzati politika látószögéből, hiszen nem juthatnak munkahelyhez, éppen ezért nem is regisztráltatják magukat. Tömegesen vannak egyre többen olyan munkanélküliek, akik inaktívvá váltak, és attól tartok, hogy részben vagy egészben elvesztek a munkaerőpiac számára. Ehhez nem kis mértékben persze az is hozzájárult, hogy érdemlegesen az el múlt három és fél év alatt nem sikerült a feketegazdaság részarányát, ami a GDPnek közel 30 százalékát teszi ki, lényegesen és érzékelhetően csökkenteni, sőt talán még inkább növekedés tapasztalható, különösen a ciklus első időszakában. Tehát a tartósan m unkanélküliek, a szegmentálódott, leszakadt rétegek jellemzik sajnálatos módon Magyarország népességét, és ma egyre rosszabb az az arány, ami az egy foglalkoztatottra jutó eltartott aránya, ami valójában a társadalombiztosítás szempontjából, például a nyug díjak fedezete szempontjából egy döntő statisztikai mérőszám. Beszéltünk arról, hogy egy baloldali kormány kormányoz ma Magyarországon. A kérdés az, hogy ez a baloldali kormány mennyit költött valójában foglalkoztatáspolitikára. Megint csak nem a saját ada taimra utalnék, hanem egy szakértői tanulmányból idézek, amely alapján 1993ban közel 3 százalék volt a GDPn belül a munkanélküliség kezelésének költsége, s míg tudjuk nagyon jól, hogy a munkanélküliek száma lényegében összességében nem csökken, eközben e z 1996ra 1,43 százalékra csökkent. Tehát kevesebb, mint fele ma a baloldali kormány idején a foglalkoztatáspolitikára költött pénzeknek a GDPből való részesedése, és ez '9798ban a GDP tekintetében további csökkenést valószínűsít - a jelenlegi beterjesz tett törvényjavaslat ezt igazolja. Mi a helyzet az aktív foglalkoztatáspolitikával, amelyet a szocialisták mindig nagyon nagy hangsúllyal képviseltek, hogy aktív foglalkoztatáspolitikára, prevencióra van szükség? Az aktív foglalkoztatáspolitika tekintetébe n a GDP részarányában 1993ban 0,61 százalékos adat figyelhető meg, 1996ban 0,36 ugyanez az adat. Tehát szintén azt látjuk, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikára költött pénzek a költségvetésből lefeleződtek az elmúlt időszakban reálértéken számolva, teh át GDP- és nem nominális adatokról beszélek. Azt gondolom, hogy ez nagyon jól mutatja a kormányzat érzéketlenségét a munkanélküliség problematikája iránt, és az is jól mutatja, hogy a kormányzat bevallotta: nem is tudna több pénzt elkölteni aktív foglalkoz tatáspolitikára, mert a jelenlegi rendszer nem alkalmas rá, hogy érdemlegesen több pénzt hatékonyan el tudjon költeni. Azt gondolom, ez egy óriási szegénységi bizonyítvány. Varga képviselőtársam a korábbiakban még azt említette, hogy a munkanélküliség keze lése kiemelt probléma a kormányzat működésében. Azt gondolom, az általam elmondott számok egyértelműen bizonyítják, hogy ez a helyzet messze nincs így, a munkanélküliség iránt igazából ez a kormánykoalíció nemcsak a foglalkoztatáspolitikában, hanem a gazda ságpolitikája egészében nem igazán érzékeny. Én képviselő voltam akkor, amikor 1991ben megalkottuk a munkanélküliség ellátórendszerét, amely egy biztosítási rendszer volt, tehát minden dolgozó, minden aktív munkavállaló befizette, a munkaadó és a munkavál laló is, egy bizonyos százalékát a jövedelmének. Ez egy olyan biztosítási rendszer alapját képezte, hogy ha valaki munkanélkülivé vált, akkor ebből a pénzből fizették a passzív ellátását, tehát a járadékát, a segélyét. Az történt egyrészről, hogy a korábba n teljes egészében állami pénzből finanszírozott aktív foglalkoztatáspolitikába az állam ma már egy fillért nem ad. Korábban teljes egészében az állami költségvetésből lett finanszírozva, ma a szocialistaszabaddemokrata kormányzat egy fillért nem költ akt ív foglalkoztatáspolitikára a költségvetési pénzből, teljes egészében a járulékok befizetéséből, tehát a munkaadók és munkavállalók járulékaiból finanszírozzák ezt is. A biztosítási rendszer ma már, amit 1991ben megfogalmaztunk - nem én mondom, hanem szin tén szakértői vélemény mondja , a múlté. Olyant, hogy foglalkoztatáspolitikában biztosítási rendszer van, ezt nagyon nehéz megfogalmazni. Hadd olvassak fel ebből egy idézetet!
