Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 21 (313. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP):
2015 és egy fejlett régió, gazdasági közösség tagjává kívánunk válni - az ottani filozófiát kellene követni, és a kormány költségvetési tervezetének is illene már e bben az irányban kézzelfogható jeleket, bizonyítékokat felmutatni. A humántőkekivonás - mely, mint mondottam, az elmúlt három évre egyértelműen jellemző - tovább folytatódik. S itt jön az a rész, amit nyugodtan nevezhetünk választási költségvetésnek, ugya nis 1997ig a humántőkekivonás mellett a lakosság más rétegeit is keményen sújtotta a Bokroscsomag. Nem volt kivétel, ezt szeretném hangsúlyozni. Az Egészségbiztosítási Alap költségvetése 1997ben 7 százalékkal növekszik nominálértékben, ami reálértékben óriási csökkenést jelent, de a nyugdíjalapé is 7 százalékkal növekszik a jelenlegi állás szerint. Az 1998as költségvetési javaslatban a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadási oldala 25,7 százalékkal nő. A kormány vezető politikusai és Szekeres Imre is természet esen hevesen cáfolják, hogy itt bármiféle választási trükkről lenne szó. Idézem is Szekeres Imre ebbéli nyilatkozatát. Azt mondja, hogy a 21,8 százalékos nyugdíjemelés 1998ban egy humánus lépése a kormánynak, és egyben szociológiai kényszer is. Való igaz, hogy szociológiai kényszer is, mert a nyugdíjak az elmúlt három évben - Medgyessy Pétert idézem - reálértékben 25 százalékkal csökkentek. Tehát való igaz, hogy itt egy szociológiai kényszer is mozog, ami miatt ezt a nagymértékű emelést meg kell tennie a k ormánynak. Nem hiszem, hogy bármelyik ellenzéki képviselőtársam olyan javaslatot fog előterjeszteni, hogy a nyugdíjak emelésének javasolt mértékét fogjuk vissza. De felteszem a kérdést, hogy ez a szociológiai kényszerfelismerés vajon miért 1997 őszén, hétnyolc hónappal a választások előtt történt a kormány részéről. Azoknak a nyugdíjasoknak mondom, akik hallgatnak bennünket vagy néznek minket, hogy ez természetesen csak 1998ra vonatkozik. Ha valaki vette a fáradságot és alaposan végigolvasta a Pénzügymini sztérium által készített középtávú prognózist, számait végigelemezte, az rájöhetett arra, hogy ez egy egyszeri, 1998ra vonatkozó attrakció. 1999től kezdve már szó sincs ilyen humánus lépések megtételéről és semmiféle szociológiai kényszerről. Egyébként a 21,8 százalékos nyugdíjemeléssel a kormány igen kis mértékben kompenzálja az eddigi 25 százalékos reálnyugdíjcsökkenést. Aztán majd - gondolván, hogy ezzel a választási fogással 1998 után is hatalmon lehet maradni - lesz újabb három esztendő arra, hogy a mit a kormány pluszban 78 százalékkal kifizet a nyugdíjasoknak, azt szépen lassan újra visszaveszi. Szekeres Imre azt mondta, hogy semmiféle újraelosztásról, felesleges pótelosztásról nincs szó, és a kormánynak soha nem az volt a szándéka, hogy az elsődle ges kiadások olyan mértékben növekedjenek, ami túlköltekezést jelenthet. Kérdezem én: miért van az, hogy az egészségügy 1998ban is ilyen mostohán kezelt? Az Egészségbiztosítási Alap költségvetési kiadásai 12,5 százalékkal fognak növekedni, vagyis még az i nfláció mértékével sem. A kormány 13,5 százalékos átlagos inflációnövekedést jósol 1998ra, ehhez viszonyítva az egészségügyre tehát reálértékben még kevesebb fordítható majd. Az egészségügy en bloc valószínűleg nem túl lényeges választási szempont a szava zatszerzések tekintetében. Az egészségügy fejezetének indoklása egészen komikus mondatokkal történik. Kettőt idéznék belőle. Az egyik: "Az egészségügyben javítani kell a költség hatékonyságát, korlátozni kell az állami feladatvállalást. Az egészségügyi kap acitások további szűkítése lehetővé teszi a reálértéktartás követelményeinek érvényesítését." 208. oldal. Lefordítom, hogy a kormány szerint mit jelent ez a javaslat. Elnézést kérek képviselőtársaimtól, hogy személyes problémával untatom önöket, de az álla torvosi ló esete jut az ember eszébe arról, ami ezen a nyáron történt. (12.00) Lányom leesett a kerítésről, térde súlyosan megsérült, el kellett vinni azonnal a közeli SZTKba, ahol az orvos megállapította, hogy súlyos térdficam. Helyre tette, és javasolta , hogy azonnal röntgenezzük meg, és utána majd eldönti, mi legyen a következő lépés. Röntgenezésre nem került sor, mert délután négy órakor az aznapra kiadagolt röntgenpapír már elfogyott a Fehérvári úti SZTKban. Ezért a röntgenre nem került sor. Ezek utá n azt mondták, hogy akkor azonnal át kell
